Elvált szülők hátrányos helyzetben

Hihetetlenül széles a skála az egymást szerető, segítő családban felnövő gyerekek esélyei és a szülői bántalmazásból eredő halálesetek között.

Zsuzsát például a kisebbik lányával a karján próbálta nekiszorítani a forró kályhának a férje, aki szeretett volna kizsarolni valamit tőle. Örültem, amikor elváltak, akkor már nem, amikor hallottam, hogy újra összejöttek, és megszületett a harmadik kislány is. Ilyen a szerelem.

Feri azt mesélte, mindössze egy hétig voltak együtt, de húsz éve fizet gyermektartást. Ezekkel az esetekkel nincs mit tenni, de annál többet lehetne segíteni másokon.

Az egyik lehetőség a felvilágosítás és az állami anyagi segítség, hogy azok a gyerekek, akiket nem tudnak majd ellátni a szüleik, ne szülessek meg, magyarán a nem kívánt terhesség elkerülése ne legyen anyagi kérdés.

Létezik egy mondás: Egy apa akkor teszi a legjobbat a gyerekének, ha szereti az anyját. Előfordul, hogy ezt nem sikerül teljesíteni, mert később derül ki, hogy mást kapott, mint amit várt, de kizárt, hogy a felismerésre - mégsem ő az igazi - a házasságkötést követő pár napon belül sor kerülhet, mert ebben az esetben már eleve valami megalkuvásról vagy átverésről lehet szó. Hogyan lesz egy ilyen kapcsolatból gyermekvállalás? Nyilván egyoldalú érdekből, amit a hölgy tud érvényesíteni.

A gyerekeknek mindkét szülőjükre szükségük  van, ezért fontos, hogy válás esetén a kapcsolattartásban megtaláljuk az egyensúlyt. Hiszen  a gyerekeknek fogódzó kell, muníciót kell gyűjteniük, mert maholnap ők is apák, anyák lesznek

A neveltetéstől függően vannak apukák, akik számára a házasság egy szépfiúi státusz, amelyben a családfők nemcsak hogy nem fizetik még a saját létezésük költségeit sem, hanem bevételi forrásnak tekintik a papír szerinti kapcsolatot, még a családi pótlékot is zsebre teszik. Aztán léteznek anyukák, akik a buszmegállóban kiabálják, mennyibe került a pelenka. Amikor ezt hallottam, kinyílt a bicska a zsebemben; még jó, hogy anyuka nem a pár hónapos gyereken próbálja behajtani a pluszköltséget. Elfelejtette, mit vállalt?

Szemellenző nélkül szétnézve a világban nagyon jó példákat is láthatunk, apukákat szerető családfő szerepben, amikor van, akinek eszébe jut, hogy a gyerek ne üljön a hideg kőre, vagy az, hogy a holtfáradtan hazaeső anyát ne szitokáradattal, hanem szeretettel fogadja. Jó megélni ezt az élményt azoknál a fiatal felnőtteknél, akik gyermekkorukban éppen egy önző, agresszív apa mellett tanulták az életet.

Veszprémben a tolerancia világnapja alkalmából tartottak konferenciát. Herbert Attila, a Mozgássérültek Aktív Egyesülete munkatársa jogászként beszélt a hátrányos helyzetű apákat érintő lehetetlen állapotokról. Adva van egy kapcsolat, ami csak rövid ideig működőképes, mert, mondjuk, a hölgy hosszabb távon mégsem képes elviselni egy fogyatékkal élő házastársat. Van ilyen, csakhogy a kapcsolatból időközben születik egy kisgyermek, akivel az apa szeretne kapcsolatot tartani. Ez természetes, ki róná meg érte? És itt következik a második fordulópont, amire törvényhozási szinten kell figyelni. Az apa nem hét-végén, hanem a nehezen megszerzett munkaviszony közben utazhat a fővárosba a láthatásra, amelyen a döntés szerint jelen van az elvált házastárs, aki bizonyíthatóan ellene neveli a gyermeket. Milyen reménye lehet ebben az esetben az apának, hogy a gyermeke apának is tartsa? Való igaz, hét közben is lehet találkozni, amikor a pár órányi játékautó-tologatásért az apuka felmond minden megbízást, amiből mellesleg a gyermektartást is fizeti.

Lehetne statisztikákat idézni, mennyire egyoldalú döntéseket hoznak a bírók az apák ellenében, pedig elkorcsosult világunkban éppen arra lenne szükség, hogy a tolerancia mind a két oldalon érvényesüljön, és az apák napja ne csak lopott pillanatokat jelentsen a következő generációnak, hanem kaphassanak fogódzót, mert olyan sok minden vár rájuk, többek között muníciót is kellene gyűjteni, mert maholnap ők is apák, anyák lesznek.

Ahogy egyre kijjebb tolódik az emberi életkor, mintha kitolódna a felnőtté érés határa is, mert az nem létezik, hogy egy fiatal, ha elég felnőttnek érzi magát, ne számolna azzal, hogy ha már egy gyermekért is felelős lesz, már nem a maga ura, aki akár az utcán is elvan egy ideig. A gyermek az élet csodája, a legnagyobb ajándék, aki fogadhatja, legyen méltó rá!