Egészséges lakókörnyezetben (3.) - Mikrohullámú rendszerek antennáiról és az elektromos ellátó központokról

Elektroszmog szempontjából külső forrásnak tekinthetjük mindazt a sugárzást, amivel nem mi bástyáztuk körül saját magunkat, hanem „készen kapjuk” a környezetünkből. Ezeket a hatásokat a lakásunktól távolodva találhatjuk, de még mindenképpen a hatósugarán belül vagyunk.

Elsőként említhetjük a társasházakban tapasztalható, a szomszéddal közös falon keresztül érkező hatásokat. Például ahol az egyik lakásban a hálószoba van, az ágy a közös falnál, a fej elhelyezkedése pedig a fal mellett, ott előfordulhat, hogy a fal túloldalán a szomszéd komplett házimozirendszere található. Ott a tévé, a beltéri egysége, a hangrendszer, és még nem messze a fejünktől, az ablak mellett a műholdvevő antenna is előfordulhat. De lehet, hogy a konyhája van a közös falnál: például a hűtő vagy fagyasztó, esetleg a villanytűzhely, mikró, és még sorolhatnánk. Lehet a fal túloldalán akár wifi-router, vagy vezeték nélküli telefon, de akármi más is.

Lehet a szomszédunkban valamilyen iroda, ami egész nap nagy teljesítményű gépeket használ.

Sokszor lehet találkozni olyan elrendezésekkel is hogy a földszinten üzlethelységek vannak, ahonnan az elektroszmog folyamatosan érkezik a felette lévő lakásba. Például egy fénymásolószalon, szolárium, valamilyen iroda megfelelő számú számítógéppel és fénymásolóval felszerelve. Szerintem bárki, szinte gondolkodás nélkül tudja folytatni a sort.

Társasházakban lehetnek olyan lakások, ahol a hálószoba falának a másik oldalán található az egész ház bejövő elektromos fővezetéke, egy nagy kapcsolódobozban elhelyezve. Érdemes odafigyelni a családi házaknál is, hogy melyik szoba külső falán van a villanyóra a bejövő vezetékekkel, mert az is érezteti a hatását a fal másik oldalán is. Előfordulhat komplett elektromos fogadó is a közvetlen szomszédságban.

Társasházakban, főleg lakótelepen, ha bekapcsoljuk a számítógépünket, sokszor 15–20 wifijelet foghatunk, és ha a falakon átjött a jel, akkor ne áltassuk magunkat azzal, hogy rajtunk biztosan nem megy át.

Jelentős elektroszmog-terheltséget okoznak a villamos légvezetékek. Ha a ház mellett közvetlenül haladnak, lehet, hogy az utca felőli szobában magas a mágneses sugárzás mértéke (Fotó: Hadnagy Marcell)

Gombamód szaporodnak a városokban a magas lakóépületek tetején a különféle mikrohullámú rendszerek antennái és elektromos ellátó központjai. Minél gyorsabb az adatforgalom (mobilinternet), minél kisebbek a rádiótelefon készülék és minél kisebb a teljesítményük, annál nagyobb sűrűségű átjátszó hálózatra van szükség. Ilyen tendencia mellett még több hasonló építményre lehet számítani. Egy ilyen helyen vegyük figyelembe az antennákat kiszolgáló elektromos rendszert és eszközöket.

Jelentős elektroszmog-terheltséget okoznak az elektromos hálózatok légvezetékei is. A mágneses fluxus mértéke a távvezetéktől távolodva csökken, méghozzá a csökkenés a távolság négyzetével arányos. Mivel azonban a távvezetékből származó mágneses erőtér nagysága minden egyes időpillanatban változik, a rajta éppen akkor átfolyó áramerősség függvényében, a biztonságos távolságot – elvileg – csak bizonyos időszakokra/időpillanatokra vonatkoztatva lehetne megállapítani. Csúcsfogyasztáskor nagyobb áramerősséghez nagyobb mágneses sugárzás tartozik, mint a normál esetekben.

Az egyetlen megoldás annak meghatározására, hogy egy adott távolságban, egy adott időpillanatban mekkora a mágneses tér energiája: meg kell mérni megfelelő műszerrel. Épületbiológusok által javasolt határérték a hálószobában vagy a gyerekszobában, nanoteslában meghatározva: Extrém anomália esetén nagyobb, mint 500 nT, magas anomália esetén 100–500 nT közötti, gyenge anomália 20– 100 nT közötti, az ajánlott pedig kisebb, mint 20 nT.

Távvezetékek, légvezetékek esetében különbséget kell tenni abban a tekintetben is, hogy milyen feszültség alatt állnak és főleg, milyen erősségű áramot (ampert) szállítanak. Ha a házak mellett közvetlenül haladnak a légvezetékek, előfordulhat, hogy az utca felőli szobában az ablak közelében 450 nT értékű mágneses sugárzás mérhető, a szoba távolabbi részén is 300 nT -t mutathat a mérőműszer. Ha van tetőtér, vagy többszintes háznál a második szinten, az ablak felőli részen 600 nT is lehet, míg a lakrész legtávolabbi pontján 300 nT mérhető. Ellentmondásosnak tűnhet, hogy egy Magyarország városaiban szokásos 20 kV-os távvezeték kevésbé sugároz, mint a háztartási feszültség alatt álló 400 V-os légvezeték! És sajnos az utóbbiból van a legtöbb! Miért van ez így? Ha eltekintünk a veszteségektől, akkor egy egyszerű képlet alapján könnyen belátható az ok: P=UxI, azaz a villamos teljesítmény (wattban) = a feszültség (voltban) szorozva a szállított áramerőséggel (amperben). Az előbb említett példában, egy 20 kV-os távvezeték 10 ampert szállít, ennek a kábelnek a teljesítménye a P=Uxi képlet alapján 20 000 Vx10A=20 0000 VA=200 kW. Ez a teljesítmény bekerül egy transzformátor-állomásba, ahol a 20 kV 400 voltra csökken, míg az áramerősség 50-szeresére emelkedik, és a 10 amperből, így 500 amper lesz! A képlet most is helyes: 400 Vx500 A = 200 000 VA=200 kW. Mi ezzel a probléma? Az, hogy az elektroszmog legtöbb gondot okozó változó mágneses terének indukciója nem a feszültséggel, hanem az áramerősséggel arányos! További veszélye elektroszmog vonatkozásban a 400 voltos légvezetékeknek a 20 kV-tal szemben, hogy a kisebb feszültség miatt a szolgáltató kisebb biztonsági védőtávolságot (mivel az áthúzási kockázat kisebb) alkalmaz, így a vezetéket, kábelt a házakhoz és a talajhoz közelebb telepíthetik, mint az azonos teljesítményű 20 kV-os vezetéket. Persze ez nem azt jelenti, hogy a 20 kV-nak örülni lehet, inkább mérni kell, mert a fenti számítások csak azonos körülmények közötti összehasonlításban igazak.

Adott helyen az elektroszmog mágneses mezejének szintje önmagában lehet tűrhetetlen, függetlenül attól, hogy mi a forrása. Ránézésre a távvezeték adott élettérre gyakorolt hatása megállapíthatatlan, alapos méréssel határozható csak meg a biztonságos távolság. Vannak olyan házak is, ahol ez az elektro-szmoghatást még fokozzák is, például egyes sarokházaknál, ahol mindkét utcában haladnak a vezetékek.

Végül megállapíthatjuk, hogy külső forrásból származó elektroszmog leselkedhet ránk bármelyik sarkon. Belátható az is, hogy ezeknek a forrásoknak a hatása ránézésre nem állapítható meg, de ha nyitott szemmel járunk és megfigyeljük a környezetünket, akkor felébredhet a gyanú bennünk. Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy milyen erősségű az elektromos és mágneses sugárzás a környezetünkben, akkor korrekt eredményt csak műszeres mérés által kaphatunk.