Bizonyítvány a szülőknek is?

A szülőnek természetes igénye, hogy gyermeke az iskolában a legjobb teljesítményt nyújtsa és mindez visszatükröződjék az eredményein. Ez az elvárás azonban sok esetben túlzottnak bizonyul.Éppen ezért mielőtt gyermekünk rossz bizonyítványán felháborodnánk, a tanárokban, tanítókban keresnénk a hibát, vagy, ami még ennél is rosszabb, a gyermeket hibáztatnánk, gondolkodjunk el egy kicsit. Nem árt, ha ilyenkor mi, szülők előbb önmagunkba nézünk és végiggondoljuk, hogy tényleg megtettünk-e mindent gyermekünk érdekében.

Nem terhel-e bennünket is a felelősség a rossz osztályzatokért? Hiszen, ha nem figyeltünk rá, nem is tudhatjuk, mikor mennyit készült, és az okok is többrétűek lehetnek annál, mint hogy valaki tanult-e. Ha tehát nem voltunk mintaszülők, mérlegeljünk, és a gyerekkel együtt, közösen beszéljük meg, hogy milyen nehézségekkel küzd, mi vonja el a figyelmét a tanulástól. Majd gondoljuk át, hogy mire van szüksége a jegyek javításának az eléréséhez: különóra, vagy épp a felesleges különóra beszüntetésével nyert több szabadidő, több beszélgetés, megfelelő időbeosztás, új tanulási technika stb. Mindenképpen tudatosítsuk a gyerekünkben, hogy merre tart s ahhoz milyen eredményeket kell felmutatnia.A javítás kizárólag akkor valósulhat meg, ha a gyerek reális célt tűz ki maga elé. De, ami mindennél fontosabb, hogy érezze: mi mindig, minden körülmények között mellette állunk, segítséget nyújtunk az érdemjegyek kijavításában! Támogassuk, biztassuk, hiszen ezzel inkább célt érünk, mint azzal, hogy fenyegetjük és ijesztgetjük. S ha nem is lesz színjeles év végére, biztosan sokat fog tudni javítani, ami pedig a legbiztosabb, hogy szülő– gyermek bizalmi kapcsolatunk is tovább erősödik.

Schvarczkopf Anita