A házasság titka az őszinteség

Udvardiné Lukács Ilona szerint nincs semmi különleges sem benne, sem a férjében, viszont nagyon értékes embernek tartják egymást.

- Egy párkapcsolatban nem az a lényeg, hogy minden este egy ágyba fekszünk, hanem az, hogy minden helyzetet tudunk kezelni, a problémákat is. Mi soha nem voltunk magunkra utalva, mindenben támogattuk egymást szavakban és tettekben egyaránt - meséli Ilona. Férje, Udvardi Péter azt is hozzáfűzi, hogy mindig észrevették, miben tudnak egymásnak segíteni. Ő is sokszor úgy várta haza a nejét, hogy megfőzött és megterített, de kivette a részét a pelenkázásból is.

- Nagyon fontos, hogy a férfi is részt vegyen a közös munkában, hogy ne minden az asszonyra háruljon. Így van ez a gyereknevelésben is - állítja a hetvenedik születésnapját ünneplő Péter.

A jó kedélyű, fiatalos lendülettel és jó humorral megáldott pár 1969-ben ismerkedett meg egy budapesti munkahelyen. Péter éppen leszámolt a cégtől, a leltárt Ilonával egyeztette.

- Jó hírem volt a cégnél, jól főztem, kellemes társasági életet éltem. Ica nagyon csinos volt, megkérdezte, hogy mikor találkozhatunk. Ez februárban volt, aztán miután megszakadt egy korábban indult kapcsolatom, június végén, a névnapomon találkoztam Icával. Augusztus 8-án, a születésnapomon megtartottuk az eljegyzést, és november 15-én házasságot kötöttünk - emlékszik vissza Péter. Szerinte egy kapcsolatban meghatározó a családi háttér, ki mit lát otthon, azt viszi tovább. Ez a gyereknevelésre és a családok összetartozására is vonatkozik.

Soha nem voltunk magunkra utalva, mindenben támogattuk egymást szavakban és tettekben egyaránt

Péter egy Tisza-parti településen született, a természet, a vadászat és az állatvilág iránti rajongása már kisgyermek korában kialakult benne. Úgy emlékszik, hogy elég rossz gyerek volt, sokat csavargott. Tizenkét éves korában egy évet a balatonalmádi nevelőintézetben töltött. Ez egy olyan fájó pont az életében, amit csak harminc éves korában kezdett komolyabban megérteni és feldolgozni.

- Állatidomító akartam lenni, állatokkal akartam foglalkozni, de ezt a szüleim nem támogatták. Tizenöt éves korom óta önállóan éltem az életem, több szakmát kitanultam, külső szerelőként kohászatban dolgoztam, később mechanikai műszerész, majd technikus lettem, hivatásos vadászvizsgát is tettem, vadőrként is dolgoztam, de energetikus is voltam, végül köztisztviselőként mentem nyugdíjba - számol be Péter.

Ilona is vidéki lány, a zene érdekelte, hegedülni tanult, de ezt a családja ellenezte. Orvosnak szánták, végül parlamenti gyorsító végzettségével titkárnőként helyezkedett el, majd az erzsébeti csónakházak és üdülőtelepek területi vezetője volt huszonöt évig.

A házaspár együtt végezte el a marxista egyetem filozófia-esztétika szakát, ahol tanítottak is vallástörténetet.

- Egészen másról szólt a képzés, mint amit utólag állítanak róla. Soha nem voltam párttag, mégis nagyon sok mindent megtanultam az alatt a hat év alatt - mondja Péter. Arról is beszámol, hogy a tananyag kapcsán is jó vitapartnerek voltak Ilonával. 1970-ben született a fiuk, öt évvel később a lányuk, öt unokával büszkélkednek.

- Konfliktusok természetesen nálunk is voltuk, de igyekeztünk egymást tolerálni. Ami nem tetszett, azt megbeszéltük. Ehhez kell egy bizonyos intelligencia mindkét féltől, hogy el tudják dönteni, mit akarnak, és az elképzeléseiket megosszák egymással - számol be a férfi. A legkritikusabb időszakot abban a két-három évben élték át, amikor Péternek nem volt állása.

- Mi a munkahelyi problémákat is megvitattuk egymással, megkérdeztük egymás véleményét. Nem azt mondtuk meg a másiknak, hogy mit csináljon, hanem csak elmondtuk, mit gondolunk. Péter sokszor a falnak menne, én inkább diplomatikusan kezelem a problémákat - meséli Ilona, majd hozzáfűzi, hogy a kritikus helyzetekben hozott döntéseik eredményét is mindig megbeszélték. Szerinte egy jó kapcsolatban nem terhes az, ha a felek elmondják egymásnak az egyéni gondjaikat, hanem éppen a viszony erősítését szolgálják ezzel.

- Amikor Péternek nem volt munkahelye, nagyon maga alatt volt, de nem hagyhattam, hogy beleroskadjon. Vettünk egy tanyát, és ez jót tett neki, sokkal jobb helyzetbe került, mint amilyenben korábban volt. Lovas panziót alakítottunk ki, folytattuk a kapcsolatunk kezdete óta űzött vadászatot, és komondort tenyésztettünk - számol be Ilona, aki azt is elárulja, hogy Péterrel való ismeretsége elején allergiás volt a kutyákra, most viszont a Hungária Komondor Klub elnöke, nemzeti és nemzetközi kutyakiállításokon vesz rész bíróként.

- A közös feladat és egymás hobbijának a tiszteletben tartása ugyancsak lényeges eleme a jól működő kapcsolatoknak. Nekem azt kellett tudomásul vennem, hogy Péter él-hal az állatokért. Még olyat is mondott, hogy neki a puska az első felesége - meséli Ilona megmutatván, hogy a jó humor ugyancsak óriási összetartó erővel bír. Az asszony mindig felnézett a férjére, amióta csak megismerte. Nagyon karakteres férfinak gondolja Pétert, aki mellett biztonságban érzi magát.

- Szoros családi kapcsolatok ápolunk a gyerekekkel. Rendszeresek a hétvégi találkozások, mindent tudunk egymásról, velük is megbeszéljük a gondokat. A gyerekeket is bevontuk a problémákba, ráneveltük őket a munka értékére, besegítettek nekünk, megszokták, hogy a munkáért jár bér, ingyen nem lehet kapni semmit - fejtegeti Ilona. Szerinte az ő korosztálya, a szülők is felelősek a mai fiatalok helyzetért. Úgy gondolja, hogy azért van annyi probléma, mert nem beszélnek egymással, jobban érdekli őket a szórakozás és a kábítószer.

- A mai fiatalok többsége vakvágányon közlekedik. Nem kezelik reálisan a helyeztet, könnyű életre vágynak, a lányok nem háziasok, a kapcsoltok nem komolyan működnek és gyorsan tönkremennek. Nem tudják sem egymást, sem a konfliktusokat kezelni, hanem kétségbeesnek - állítja az asszony. Ha visszagondolnak az együtt töltött időre, akkor sem Ilona, sem Péter nem csinálna semmit másképpen.

- A hosszú házasság titka ugyanaz, mint a hosszú élet titka: minden reggel fel kell kelni - viccelődik Péter, majd ismét a tisztesség, az őszinteség és a kompromisszumkészség értékét emeli, amelyek nemcsak a házasságban, de az életben is nélkülözhetetlen tulajdonságok.