Kutyákkal egy jobb világért - Szeretetre, felelős állattartásra nevelik a gyerekeket az óvodában

– Ez a cél a Buksi-sulival – mutat az apróságok között egy gyönyörű, ébenfekete belga juhász kutyára Papné Takács Ágnes óvónő, aki Kissné Laczay Ágnes terápiás kutyafelvezetővel, és férjével, Pap Károly okleveles kutyatrénerrel együtt Buksi-suli néven Kutyával a gyermekekért személyiségfejlesztő óvodai programot indított el Ajkán, a Patakparti Óvoda Mazsola csoportjában két évvel ezelőtt, a vezetés és a szülők nagy egyetértésével. Buksi Papék három kutyája közül az egyik, egy csodaszép fehér puli. Már a Buksi-suli előtt is odafigyeltek a menhelyi kutyákra, a gyerekekkel rendszeres gyűjtést szerveztek nekik, és gyakran meglátogatták az állatokat, sokat beszéltek a felelős állattartásról. A 35 éves óvónői múlttal és 19 évi felelős kutyatartással a háta mögött, Papné Takács Ágnes és Kissné Laczay Ágnes terápiás kutyafelvezető elhatározta, hogy a gyerekek fejlesztésébe bevonják a kutyát.

– Akik odafigyeléssel gondoznak otthonukban házi kedvencet, tudják, hogy az állatok jelenlétükkel milyen jótékony hatással lehetnek a gyermekekre, felnőttekre – fogalmaznak. Hozzáteszik, a kutyák és a gyermekek iránti elkötelezett szeretetük indította el a programot, aminek kettős célja van: a gyerek játékosan megtanulja, hogyan kell a kutyával bánni, miközben képességei fejlődnek, ami aztán alapul szolgál a későbbi felelős állattartáshoz. Így a kutya, illetve valamennyi állat bízhat abban, hogy olyan szemléletű nemzedék nevelődik, amelynek tagjai tisztelettel gondozzák őket, miközben ember és állat között kölcsönös szeretet alakul ki. Mindez kitartó munkával és neveléssel érhető el.

Alízt, a tízesztendős belga juhászt szívesen, nagy szeretettel simogatják a gyerekek az óvodában
Fotó: Patakkparti óvoda

– Miért is van erre szükség? – kérdik. Mint mondják, naponta hallani állatbántalmazást, találni elhagyott kutyákat, akik azért jutottak ide, mert hiányzott nemzedékünk neveléséből, hogyan kell együtt élni más élőlényekkel és tiszteletben tartani életüket. Az óvodai beilleszkedésben is jelentős szerepe van a kutyának. Az állat képezhet hidat az új környezet és a család között. Oda lehet bújni selymes szőréhez, bele lehet kapaszkodni, meg lehet vigasztalódni vele. Az eb kedvéért könnyebben tanultak verseket, mondókákat, dalokat a kicsik. Az ujjmondóka mozdulatait a kutya selymes szőrén gyakorolhatták, a körjátékokba az állat is szerepet kapott. Élethűvé vált a mozgásos játék azáltal, hogy igazi kutya terelhette a rétre kimerészkedő kiscsibéket a tyúkanyóhoz. Érdekesebb volt a gyerekekből alkotott tavaszi virágok ébredése, ha Alíz szaglászta meg őket. Játékos formában, észrevétlenül ügyesedett mozgásuk, amikor kúsztak-másztak a kutya hasa alatt, vagy figyelték mozgását és utánozták. Alíz kedvéért azok is megszólaltak, akik nem szívesen beszélnek. Magabiztosabbak lettek a sikerélmények hatására, nőtt az önbizalmuk.

A program alkotói állítják, nincs a nevelésnek olyan területe, amelyet ne lehetne színesíteni az állat bevonásával. A gyerekek folyamatosan tapasztalhatták az ember és állat közötti különbségeket, hasonlóságokat. Megfigyelhették a testfelépítését, mozgását, hangját, külső tulajdonságait. Tablókészítéshez képeket gyűjtöttek, melyen a gyerekek az otthoni kedvencükkel láthatók. A foglalkozáson tanult utasításokat, jeleket alkalmazták egymáson. A kutyás kártya egyik legkedvesebb játékeszközükké vált. Az óvodai csoporttal aztán nagy sikerű nyílt napokon mutatták be a szülőknek azt, hogy milyen jó is a kutyával együtt gondolkodni, dolgozni, mennyire más a vele történő ismeretszerzés.

– Ebben a gyermek-kutya kapcsolatban mindenki nyertes, hiszen azon túl, hogy a gyermeki személyiség pozitívan alakul, szemléletváltás is történik. Olyan nemzedéket nevelünk, amely az élő környezetet tiszteli, felelősen gondoskodik róla. Egy olyan világ megteremtésén fáradozunk, ahol ismeretlen az állatkínzás, tisztelet és szeretet van. Akkor talán embertársainkkal is együttérzőbbek leszünk, és az értelmetlen agresszió nem lesz napjaink része. Talán egyszer nem csak álom lesz, hogy minden kutya családban élhet, az őt megillető szeretetben, békességben, ahol nincs feladatuk az állatmenhelyeknek – fogalmaz Papné, aki, hogy tapasztalatait átadhassa gyermekeknek és szülőknek, Kutyabeszéd címmel kiadványt szerkesztett. Szerinte összefogással felelősen gondolkodó, állatszerető nemzedéket nevelhetünk, mely nem ismeri az agressziót, tiszteli embertársait és a körülötte lévő környezetet.