Makó Judit az anyaság mellett rálelt a saját útjára

Makó Judit korábban PR-szakember, ma kétgyermekes, állapotos anyuka mesélt arról, hogy mi módon csöppentek ki ujjai közül azok a bájos bábok, horgolt, varrott állatkák, amiket nehéz letenni, ha már egyszer felvettük őket.

- Alkotásról van szó, ami az én esetemben sokszor a kézimunkával, illetve a textillel való munkában, a teremtésben jelenik meg. Tehát a mostanában felfedezett flow-élményemnek nem csupán az a baleset a háttere, ami látszólag "kihozta" ezt belőlem.

De egyelőre ne ugorjunk ennyire előre. Judit családjának asszony tagjai sokan kézimunkáztak, kötöttek, hímeztek, horgoltak, gyerekeknek komplett kelengyét raktak össze. Talán volt, aki varrt is, és ez kislányként, vidéken, az Alföldön, a nagyközségben, mélyen beléivódott. Húszévesen felköltözött a fővárosba. A pesti évek alatt mindez eltűnik, és akkor jön újra elő, amikor anya lesz. A gyerekek mellett megint a természetes anyagok, a pamut, a textil kerül a fókuszba. Újra fontossá, létjogosulttá válik a kézimunka, teremteni valamit, sokszor a semmiből valami újat létrehozni.

Makó Judit különleges bábjait, horgolt, varrott állatkáit nehéz letenni, ha már egyszer felvettük őket (Fotó: Penovác Károly)

- Tavaly március 8-án éppen nagy rohanásban voltam, és talán pont ezért, nőnapi ajándék gyanánt kaptam egy dupla kartörést a sorstól. Mind a két könyököm eltört egy ballépésnek köszönhetően. Műtét után az orvos azt ajánlotta, hogy kivételesen leszedi tíz nap után a gipszet hat hét helyett, de egy kiló cukrot nem emelhetek addig. Tudta, hogy van két pici gyerekem, nem lenne könnyű megoldani a másfél hónapot begipszelt karokkal.

Judit családja összefogott, segítettek, hiszen a két gipsszel nem tudott se enni, se inni egyedül. Sikeresen eltelt a tíz nap, a gipszet levették, önellátás megvalósult. Viszont öt hét különösen sok idő két sínben tartott, behajlítva rögzített karral. Aztán hozta magát a dolog, a textilekhez nem kell nagyot emelgetni, a két kar pont arra volt jó, hogy a varrógép alá tartsa az anyagot. Beszerzett egy-két könyvet, a gyerekek révén az állatfigurák felé indult el a fantáziája, és onnantól kezdve nem volt megállás. Mivel napközben nem voltak otthon a gyerekek, akkor is tudott dolgozni, viszont képtelen volt abbahagyni. Altatás után indult az éjszakai műszak. Nem kellett meditálni, jógázni, a varrásban merült el, jöttek ki a kezei közül tucatszámra a pasztell báránykák, pöttyös zsiráfok, elefántok, nagyon aranyos, mindenféle színben pompázó csigák csodás nyakbavalókkal.

- Eleinte egy-egy darabot végigvittem minden fázison, de hát az nagyon sok időmbe telt. Később inkább szakaszokra osztottam a munkát. Konkrétan öt bárány felrajzolása, kiszabása, kivágása, orrának kialakítása követte egymást. Így sokkal gyorsabban lehetett haladni, és a végén öt bárány nézett ránk vidáman. Ötszörös öröm, ötszörös produktum. Amint az ember anya lesz, egy új időszámítás kezdődik, áthelyeződnek a hangsúlyok, változik az értékrend. Valahol ez egy áldás, ha hagyjuk. A saját önvalónkat élhetjük meg teljesebben. Nagyon sok anyát ismerek, akik csodaszépeket alkotnak, horgolnak, varrnak, vagy épp fordítanak, írnak, és ez mind a teremtésről szól, amelynek a forrása bennük lakozik.

Judit szerint a lényeg, hogy hogyan tudják ezt felszínre hozni úgy, hogy ne csak öncélú dolog legyen.

Juditnak az egyedi kézműves termékek létrehozása a kreativitás megélését és az alkotás örömét jelentik, ahogy valószínűleg sok más kreatív embernél is. Az öröm pedig megsokszorozódik, ha mások - elsősorban gyerekek - is örülnek ezeknek a gyakran személyre szólóan készült báboknak, plüss- vagy horgolt teremtményeknek.