New York és London után Veszprémben

Vass László - mint formatervező maga is alkotó, hiszen a cipő-remekei széles körben sikert aratnak - évtizedek óta gyűjti a hazai és, újabban, a nemzetközi művészet jeles darabjait. 

Gyűjtői és szenvedélyes művészet-népszerűsítő tevékenysége egyre eredményesebb, s ezt példázza a mostani kiállítás is. 

Sean Scully valóban világsztár, a festményeiért dollár-százezreket adnak műgyűjtők és múzeumok, s így is gyakran várakozniuk kell egy-egy készülő művére.

Az 1945-ben az írországi Dublinban született művész nyomdai inasévei után a londoni Művészeti Akadémián, majd Cambridge-ben tanult. 1975-ben költözött Amerikába, itt számos díjjal ismerték el a művészetét, és innen indult el nagy szabású egyéni kiállítássorozata a világ nagy művészeti központjaiba. 

New York után hódított Londonban és olyan, európai városokban, mint Frankfurt, München, Linz, stb. Több egyetem tanáraként kapcsolatban áll a fiatal művészgenerációkkal is.
 
Koncepcióját tekintve változatlan művészetét egyszerű formanyelv jellemzi. Ennek kialakításához a kortárs építészet elemei - ablakok, portálok, homlokzatok - is inspirációt adtak, de szerepet játszottak benne az írországi falfelületek gyerekkorban megfigyelt struktúrái is. 

Az egészen egyszerű geometrikus munkái összefüggésbe hozhatók a modern művészetben a minimális eszközökkel dolgozó irányzat (minimal art) lényegével, de a képei mégis alapvetően más hatással dolgoznak. 

Tudatos módon szabadítja meg a munkáit a geometrikus művészet szárazságától, miközben a geometria lényegét láthatóan megtartja bennük. Ugyanakkor bizonyos emberi, érzelmi aspektust is megérint a képfelületeinek dús, zamatos festékfelhordása. 

Színeinek mélysége, a meleg, napfény, föld mély fekete és bíbor színei opponálják a művészet doktriner fölfogását. 

Az egyszerű téglalap-négyzet struktúra végtelen variációit fölhasználva mindig változatos, vizuálisan gazdag, a szemnek sokoldalú élményt nyújtó képek tárulnak a néző elé Scully kiállításain, ahol a monumentális mérettől az egészen kicsi formátumig sorakoznak a művei, bizonyítva a festészet magas rangját mai, technokrata világunkban is.
 
A Vass-gyűjteményben természetesen kisebb, finom kamara-kiállítást láthatunk, de ennek révén is jellemző képet nyerünk Scully művészetéről. Úgy vélem, neki sikerül elkerülnie a sok népszerű és keresett művészt fenyegető veszélyt: az üres rutinból, meggyőződés nélkül végzett, termelő munkát.

Hazai szemszögből nézve Scully azért különösen érdekes és tanulságos, mert a magyar művészetnek - legalábbis Kállai Ernő szerint - legjellemzőbb tulajdonsága a szenzualitás, az érzékletesség, az érzékekkel fölfogott megközelítés. 

Így a magyar művészet geometrizáló ága is rokon Scully művészetével, elég ha Kassákra, Barcsay Jenő ilyen természetű műveire utalok, az egzakt síkok mögött megbúvó, olykor szinte túlfűtött emóciókra. 

Ugyanakkor tanulság és példa is Scully, a nála látható euro-atlanti nagyvonalúság, a nagy terek, óceánok levegője, valamint a vélt szabályokon való felülemelkedés bátorságának, azaz a mélyen értelmezett szabadságnak korlátokon és konvenciókon túlmutató művészi transzponálása. 
 
Klimó Károly

(Fotó: Kőrösparti Beatrix)