Három nagy lépés választ el minket, hogy feltöltsük az agyunkat egy számítógépre

Pedig ahogy a tudomány és a technológia fejlődik, egyre több tudós, köztük Ray Kurzweil informatikus, Nick Bostrom filozófus és Randal Koene idegtudós állítja, hogy kivitelezhető a dolog. Dr. Klas Weber, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem professzora elmagyarázza, mit kell még elérni az agy számítógépre való feltöltéséhez.

Az agyszkennelés technológiája jelentősen fejlődött az elmúlt években, s várhatóan a következő évtizedekben lehetőség nyílik az egyes neuronok közötti kapcsolatok részletesebb megfigyelésére.

Weber professzor szerint az emberi agy számítógépre való feltöltéséhez a következő három kérdést kell még megoldani.

1. Technológiai kihívások

Az emberi agy megközelítőleg 86 milliárd neuronból és hozzávetőleg 85 milliárd nem neuronális sejtből áll, az idegi kapcsolatok számát pedig 1000 billióra becsülik.

Ezenkívül egy élőlény agyának számítógépen történő reprodukálásához létre kell hozni az agy 3D-s neurális kapcsolódási rajzát (connectome). A mai napig azonban az agykutatóknak csak egy Drosophila lárva agyát sikerült létrehozniuk, amely körülbelül 3000 neuronból és 500 000 idegi kapcsolatból áll.

Várhatóan a következő 10 éven belül sikerül létrehozni egy egéragy kapcsolódási rajzát, de az emberi agy hozzávetőleg 1000-szer bonyolultabb, mint az egéré, és feltérképezése hatalmas mennyiségű adatot igényel. Természetesen a technológia sebessége és költséghatékonysága drámaian javulhat, mivel az emberi genomot dekódoló Human Genome Project tudósai a vártnál sokkal gyorsabban haladnak.

Ezenkívül a konnektom csak egy statikus agyi állapotot reprodukál, és ahhoz, hogy az agyi funkciókat számítógépen reprodukálhassuk, meg kell érteni az egyes neuronok működését. Nem biztos, hogy ez a feladat a közeljövőben megoldódik, mondja Weber.

2. A mesterséges elmék kihívásai

Egy alapvető kihívás: „Ha számítógépen szimuláljuk az agyat, vajon ugyanazt a tudatot produkálja, mint egy biológiai testű emberé?” A múltban sok filozófus azt állította, hogy az elme és a test két különböző dolog, de az utóbbi években világossá vált, hogy az elme végső soron az elme és a test közötti kapcsolatban jön létre.

Sok kognitív tudós azonban úgy véli, hogy az agy összetett idegi struktúrái alkotják a tudatos elmét, nem pedig olyan biológiai anyagok, mint a víz vagy a zsír. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy ha le tudjuk utánozni az agy szerkezetét számítógépen, akkor

Weber rámutatott, hogy már a mai mesterséges intelligencia rendszerek képesek olyan feladatokat végrehajtani, amelyek emberhez hasonló kognitív képességeket mutatnak olyan mesterséges neurális hálózatokon, amelyek másolják az agy strukturális alapelveit.

3. Az élet kihívásai

Ha a technológiai kihívásokat megoldanák, és lehetővé válna az emberi tudat számítógépen történő létrehozása, a következő kérdés az lenne:

Weber szerint ez a probléma egy klasszikus filozófiai rejtvényre emlékeztet: „Mi az alapja annak, hogy feltételezzük, hogy az a személy, aki reggel az ágyban ébredt, ugyanaz, aki tegnap éjjel az ágyban elaludt?”

Vélhetően ugyanaz, hiszen „a reggeli és az esti én ugyanazokkal az emlékekkel, hiedelmekkel, reményekkel és személyiséggel rendelkezik, tehát ugyanaz a személy.”

A biológiai és a mentális megközelítés között az a különbség, hogy az agy számítógépre való feltöltése „új elme megszerzését” vagy „új test megszerzését” jelenti-e. Ha a biológiai tábornak van igaza, előfordulhat, hogy az agy feltöltése nem fog működni, mert a számítógépen lévő elme különbözik attól, ami a biológiai agyban létezik. Viszont, ha a mentális tábor látja helyesen a kérdést – magyarázza Weber, akkor az agyfeltöltés működhet, mert kapcsolati felépítését tekintve az elme a számítógépen ugyanaz lesz, mint a biológiai agyban.

Ki az ember?

Még ha a fenti kihívások mindegyikét elhárítjuk, a kétféle ember létezése, a biológiai test a feltöltött agyunkkal és a létezés egy számítógépben ezernyi kérdést tesz fel. Észszerűnek tűnik azt állítani, hogy „a fizikai én az eredeti, a számítógépes én pedig csak egy másolat”, de ettől csak bonyolultabbá válik a helyzet, ha a fizikai testünktől elbúcsúzunk.

Weber azt mondja: „Sajnos, a mesterséges elmével való örök élet hipotézise nem tesztelhető. Hogy mit jelent, ahhoz valóban fel kell tölteni magunkat, hogy megtudjuk. Én személy szerint csak akkor tenném meg ezt az ugrást, ha biztos lennék benne, hogy biológiai hardverem, a fizikai testem már nem bírja sokáig.”