Ismeretlen katona maradványai

Nem véletlen, hogy a kegyelet emlék-oszlopot állíttatott a hősök tiszteletére, ahol az akarattyaiak, keneseiek és más emlékezők minden év május 9-én, az európai béke 1945-ben bekövetkezett napjának évfordulóján ünnepséget rendeznek.

Ezen a tájon a háború befejeződését követően még sok éven át bombaszilánkok, lőszerhüvelyek, puskarészek kerültek elő a földből. Az elhagyott robbanótöltetek még évtizedek múltán is öltek vagy megsebesítettek vétlen embereket.

Legutóbb a Csajág, Posta u. 22. sz. alatt lakó Lelkes Attila vízelvezető csatorna árkának ásása közben emberi csontokra és egyéb maradványokra bukkant. Felidéződött benne egy, a családban szájról szájra terjedő történet, miszerint a közeledő front idején a nagyszülők családjának, mint sok más helybélinek is, a falu egyik szőlőpincéjében kellett meghúznia magát, miután a németek elfoglalták lakásukat. Időnként azonban hazalátogattak és értesültek több katona haláláról. Arról azonban nem tudtak, akinek a csontjaira véletlenül rátaláltak. Az esetet azonnal jelentették. Önkormányzati, rendőri, orvosi vizsgálat után Kohlrusz Gábor, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség magyarországi megbízottja folytatta a feltáró munkát. A testi maradványokon túl ruha- és bakancsfoszlányok, valamint a személyi azonosító lemezke is előkerült, amely laboratóriumi tisztítás után remélhetőleg vall a harcos és a hozzátartozók kilétéről. Ha ez nem sikerül, akkor (egy a 2. világháború hatmillió német áldozatából) honfitársai közt a budaörsi német temetőben katonai tiszteletadással fognak a számára hősnek kijáró végső nyughelyet biztosítani. Ezzel azonban még mindig nem biztos, hogy teljes lesz a kegyelet az agyongyötört tájon. A kenesei Mórocz Sándorné (Tóth Irén), aki a háború idején a ház lakója volt, határozottan emlékszik egy elesett német tisztre, akit a most előkerülttől mintegy 15–20 méterre, egy akkor még virágzó, de ma már nem létező diófa alatt temettek el.