Északi kalandozások - Jelenleg Dániában járnak a magyar lovasok

- Lovas nép vagyunk mi, magyarok, így a történelem megismerése vezetett utamon. Elég volt nagyapám történeteit hallgatni a hős Thuri Györgyről, vagy az Egri csillagokat olvasni, s a Tenkes kapitányát látni a tévében ahhoz, hogy egy életre eldőljön a sorsom - nyilatkozta indulása előtt a Naplónak Csepin Péter, aki a rendszerváltás után előbb szamarat, majd lovat tudott venni magának, s rögvest egy nagyobb túrára vállalkozott a barátokkal. Gibraltár volt az úti cél 1994-ben, ahova még szamárháton jutottak el. Három évvel később, 1997-ben aztán már Szicíliába mentek. 2003-ban a Rákóczi-évben Rodostóba jutottak el lóháton, 2005-ben pedig egy nagyobb társasággal Spanyolország és Portugália az úti cél. Megjárják az El Caminót is, hogy 2006-ban már az ország ezeréves határait kerülje meg a Bakonyi Poroszkálók és barátaik csapata. 2009-ben aztán még nagyobb fába vágták a fejszéjüket, barátaik meghívására Kazahsztánba utaznak, s 6700 kilométer lovagolva térnek haza Magyarországra.  

A 14 országban 40 ezer kilométernyi lóháton tett kalandozásokat izgalmas úti beszámolóként és hitvallásként felfogható könyvekben is feldolgozta Csepin Péter, akinek minden kétséget kizáróan eddigi legnagyobb vállalkozása az északi portya. A huszárhagyományokat ápoló út során a korabeli hadiutazókat idézve Szlovákián, Lengyelországon és Németországon át jutnak el Dániába, majd Norvégiába. Onnan Svédországon és Finnországon keresztül, Észtországon, Lettországon és Litvánián át lovagolnak vissza Magyarországra, a tervek szerint december elején

Jelenleg több mint 2000 kilométer megtétele után Dániában járnak a magyar lovasok, akik Németországot kis túlzással pihenés nélkül szelték át. Nem voltak ugyanis túl barátságosak a német bajtársak, pedig Oxenweg-nek hívott régi marhaterelési útvonalon azért rendre szembetalálkoztak a nem mindennapi ruházatban utazó magyarokkal. A biccentésen túl azonban nem jutottak, írja Csepin Péter, így hát alig várták, hogy átlépjenek a határon. Nem is alaptalanul. - Ahogy Dániába értünk megváltozott körülöttünk minden. Házban alszunk, s nem győzünk eleget tenni a meghívásoknak. Tévé- és újságriportot is adtunk - írja Péter, majd a tervezett kompolás várható nehézségeit ecseteli. - Az erőltetett menet után néhány napot pihentünk, majd indulunk tovább Slagelse irányába. A terveink szerint tíz nap alatt lovagolunk oda, s meglátogatjuk a huszáralakulatot is. Közben szervezzük a kompozásainkat is, ami nem tűnik egyszerűnek, ugyanis mindenhol lószállítót kérnek az átkeléshez. Bízunk azonban a szerencsénkben, s abban, hogy ha megjelenünk a kompnál korhű viseletben, nem tudnak majd ellenállni nekünk. Nos, tényleg nem tudtak ellenállni a dánok, hiszen Csepin Péter és Bakó Sándor eljutott Salgelse-be, ahol nem mindennapi kalandokat éltek át.
- Azt kérem az útra indulóktól, hogy szerezzenek barátokat a magyar nemzetnek azzal a virtussal és bámulatba -ejtő teljesítménnyel, amit ők vállaltak és amit  biztosan teljesíteni is fognak - búcsúzott április elején a Thuri-várban az önkéntes tartalékos huszároktól dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter. A Csepin-Bakó párosra nem is lehet panasz, Észak-Európát járva mindenütt barátokra leltek, a dániai Slagelse laktanyájában rendezett lovas bemutatón is elkápráztatták a közönséget. - A huszárokkal meg Faaborgban sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk. Megkértek minket, hogy vegyünk reszt a show műsorukban, mi pedig bátran vállaltuk a feladatot - írja Csepin Péter, majd rögvest jönnek a részletek is. - Bakó közhuszár a földről hajított fel nekem egy szablyát, amit vágtából kaptam el, s vágtam le vele a karóra tűzött körtéket. Eztán Bakó rátámadt a lóra, az felágaskodott és első patáival kapálózott felé. Közel 4000 ember hördült fel ekkor, majd tapsolt felállva - meséli a Bakonyi Poroszkálók vezetője.

Másnap aztán tovább indultak, hiszen hosszú út vár még rájuk, mire decemberben Várpalotára érnek. Útközben még a királynővel is találkoztak, még fénykép is készült róla, hogy II. Margit az autójából integet a magyar huszároknak. Eztán két nap lovaglás következett, a magyar lovasok esőben, a szabad ég alatt aludtak, mire a dán hadsereg a segítségükre sietett, s a laktanyában látták vendégül Péteréket. A magyar hagyományőrzők olyannyira összebarátkoztak egyébként a dán katonákkal, hogy a párost a nyborg-i alakulat megalakulásának 400. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozatra is meghívták, amelyet 2014-ben tartanak majd.    

Zárásképp álljanak itt a palotai huszár szavai. „búcsúzom, hétvége lévén egy közkatona laptopját bitoroltam, aki igyekezne hazafelé. Üdvözlettel és soha nem halványuló vitézséggel, Csepin Péter”.