Véres törvények

Európában sok embernek a megkövezés, a kézlevágás és a lefejezés jut először eszébe az iszlám törvénykezésről.  Az iszlám világ több mint egymilliárd lakosa számára azonban az iszlám jog, a saría - a világ egyik legrégebbi élő jogrendszere - a mindennapok részét képezi. Ez a Kr. u. 8-9. században rendszerbe foglalt vallásjog a jogi fejlődésnek nagyjából azt a szintjét őrzi, mint Európában a kora középkorban a germán szokásjogok. Lényeges különbség azonban, hogy amíg ezeket a régi jogokat a római jog és a modern jogalkotás kiszorította a használatból, addig az iszlám jog isteni törvény, s mint ilyen, örök és változtathatatlan.

A mai muszlim országok közül a saría büntetőjogi rendszerét sehol sem használják tisztán, leginkább még az Öböl-országokban ragaszkodnak hozzá, illetve az afganisztáni tálibok próbálták mereven alkalmazni. Pakisztánban és Iránban csak bizonyos elemeit alkalmazzák. Az összes többi muszlim országban nyugati típusú a büntetőbíráskodás.
 
Más a helyzet a vagyoni viszonyokat szabályozó polgári joggal és a családi joggal. Ezen a téren csak Törökország és Szíria szakított deklaráltan a saríával. A többi muszlim országban párhuzamosan él a nyugati mintájú polgári törvénykönyvekkel. Az iszlámból hiányzik az európai értelemben vett jogalkotás teljes folyamata is: az iszlám jog alapja nem a törvényhozás, hanem az örök érvényű jog megismerése. Ezért a saría nem kidolgozott jogrendszer; joganyaggá csak az értelmezéssel válik. Az értelmezés azonban messze nem egységes.

 
Azokban az országokban, ahol a saría a törvénykezés alapja, az ítéleteket a kinevezett bírák, a kádik hozzák, döntésüket végre kell hajtani. Velük párhuzamosan létezik egyfajta elméleti döntvényalkotás. Elméleti döntést, fatvát bárki kérhet bármilyen ügyben a muftitól, de ez csak iránymutatás, nem kikényszeríthető. A muszlim országok közötti összeütközéseket általában döntvényháború előzi meg: ilyen nagy vita zajlott az Öböl-háború idején, amikor az egyiptomi teológusok fatva útján érvénytelenítették az iraki elnök szent háborúra való felhívását, illetve jogosnak mondták ki az ellene - mint zsarnok ellen - folytatandó háborút.

A tényleges, mindennapi bírósági ügyek azonban a kádi előtt zajlanak. Jelentős különbség az európai bírósági eljárásokhoz képest, hogy a muszlim jog nem ügyközpontú, hanem személyekről beszél. Így fordulhat elő például, hogy két muszlim nő tanúsága kell egy muszlim férfiéval szemben, keresztény vagy zsidó egyáltalán nem tanúskodhat muszlimmal szemben. Az iszlám szerint kegyes cselekedet, ha hamis tanúzással megmentjük a bűnöst a vérpadtól, mert ezzel Allah kezébe helyezzük a sorsáról való döntést. Ami a testi fenyítések változatos skáláját illeti, az a nyilvános korbácsolástól a  szintén nyilvános - halálra kövezésig terjed. A nyilvánosságnak - az elrettentésen túl - a megalázás a célja.

Noha egyes ítéletek nagy nyilvánosságot kapnak a nyugati sajtóban, az ítélkezési gyakorlat általában enyhe. Egy átlagos, a saríát büntetőjogként használó iszlám országban nem esik több kivégzés egy évre, mint az Egyesült Államok szigorúbb államaiban. Ami feltűnést kelt Nyugaton, hogy az iszlám jog lehetővé teszi halálos ítélet kiszabását olyan esetekben is, amelyet az európai jogérzék enyhébben ítél meg vagy nem tart büntetendő cselekménynek. Ilyenek a hittagadás vagy a paráznaság. A saría - bárhogyan értékelik nyugati jogászok - tükrözi az iszlám világ igazságról alkotott felfogását.

 

Vallási parancsolatok összessége

Az iszlámban gyökeresen más a törvény és a vallás fogalma, mint Európában. Amíg nálunk e kettő szigorúan elválik egymástól, addig az iszlámban a két fogalom egy és ugyanaz. Ekképpen a saría (a szó eredeti jelentése a vízhiányos Közel-Keletre jellemzően "út a víz felé", s innen: útmutatás) a hívők életét szabályozó vallási parancsolatok összessége.