Akkor most bunda volt az MKB-meccs?

Emlegetik a kifejezést vérre menő derbiknél, bulimeccseknél és olyan találkozóknál egyaránt, ahol az egyik félnek már tökmindegy az eredmény. Utóbbi példáján kapta meg az MKB Veszprém-Atletico Madrid kézimeccs is a fekete bélyeget. A legtisztább az olyan szituáció, amikor mondjuk a labdarúgópályán összefejel a két belső védő, miközben a kapus hátrabukfencezik az alapvonalnál. Az érintettek anyagi haszonszerzés céljából bénáznak, a csalás ténye nyilvánvaló. De mindjárt bonyolultabb a képlet akkor, ha a fogadók nem bénázásért, eredményalakításért fizetnek, hanem némi belső információért. Ilyenre is sok példa van. Ahogyan arra is, elég csak a hetvenes-nyolcvanas évekre visszagondolni, hogy a már tét nélkül pályára lépő felek kacsintanak össze. Utóbbi esetnél a szereplők nem tartják eredendően rossznak cselekedetüket, és valljuk be: a társadalom is elfogadja az effajta bundázást, betyárságnak, poénos kihágásnak tartja azt. Ennek kultúrája van, ki tudja ügyesebben, ugye. Nem károsul senki - állítják, csak a sport persze - tehetnénk hozzá, meg azt is, hogy tiszta (értsd dopping- és üzletmentes) vetélkedés lassan már csak egy Coubertin feliratú, rég bedugaszolt kémcsőben létezik.

Akkor most lapozzunk, és vizsgáljuk meg az utóbbi napokban rengeteget emlegetett Veszprém-Madrid kézilabda-mérkőzést! Érdekes, irányított eredménynél általában a vesztesnek kell magyarázkodnia, s nem a győztesnek. Néhányan mégis a hazaiakon kérték számon a sikert, pedig állításuk szerint a spanyolok lődörögtek a pályán. Akármilyen is volt a vendégek hozzáállása (és akármilyen nyilatkozatok hangzottak el a meccs után), nem hiszem, hogy a hatvan percet végigküzdő bakonyi játékosokon bárki bármit is számon kérhet. Ez olyan, mintha a török sereget a mohácsi csata után megrótták volna, hogy le merte győzni a gyengélkedő magyarokat. Helyben vagyunk: nekünk Mohács kell. Szigorúan magyar oldalról...