Életmentő katonák

A MH 54. Veszprém Radarezred simontornyai lőterén teljesítettek szolgálatot a közelmúltban az alakulat logisztikai zászlóaljának katonái. Miklós Zoltán törzszászlós, Léman Gábor törzsőrmester és Kiss Virág szakaszvezető észrevették, hogy az egyik ott tartózkodó fegyveres vagyonőr, Takács István rosszul lett, és elvesztette eszméletét. Nem volt sok idejük a reagálásra, ám az évente ismétlődő egészségügyi kiképzésnek köszönhetően tudták, mit kell tenniük a váratlan vészhelyzetben, ennek köszönhető a történtek szerencsés végkimenetele. 

- Miklós törzszászlós azonnal külsérelmi nyomokat keresett a beteg fején, hogy kizárhassa a koponyasérülésből adódó eszméletvesztést, majd együtt kivittük a férfit az őrbódéból, s közös erőfeszítéssel stabil oldalfekvő helyzetbe fektettük - emlékeznek vissza a történtekre. - Valaki lerántotta a mikádóját, s a beteg feje alá tette. Léman törzsőrmester felmérve a helyzet komolyságát, azonnal hívta a mentőket, míg Kiss szakaszvezető a beteg csuklója után nyúlt, hogy a pulzust keressen. 

- A férfi arca enyhén elkékült, ami arra utalt, hogy nem kap levegőt. Ilyenkor meg kell győződni arról, hogy a légutak szabadok. Miklós törzszászlós ezért szétfeszítette a beteg száját, s úgy fordította a beteg fejét, hogy egyrészt az esetlegesen hátracsúszott nyelv előreessen, másrészt pedig a szájban felhalmozódott váladék a földre folyhasson - ami meg is történt - idézik fel a lőtéri esetet.

Szerencsére sikeres volt az egészségügyi ellátás, a férfi hirtelen nagy levegőt vett, majd zihálni és fújtatni kezdett. Az erősen verejtékező és remegő vagyonőrre újabb mikádókat terítettek a katonák, közben pedig beszélni próbáltak az üveges tekintetű emberrel, aki ugyan valamennyire magához tért, ám beszéde és viselkedése még mindig a zavartság jeleit mutatta.

Mivel a rosszullét fegyveres szolgálat közben történt, így a férfin még ekkor is rajta volt a derékszíj és a szolgálati fegyvere, amelyet az előírásoknak megfelelően biztonságba helyeztek a katonák. A radarezrednél szolgáló honvédekben csak a mentők távozása után tudatosult, hogy mi történt valójában. Egy igazi, éles vészhelyzetet éltek át, amelynek során tudásukkal, tetteikkel és lélekjelenlétükkel megmentették egy ember életét. - Egyszerűen csak tettük a dolgunkat, csapatban dolgoztunk - teszik hozzá szerényen. 

Az elismerés mindenestre nem maradt el, a logisztikai zászlóalj és az ezred vezetése nagyra értékeli katonái tisztes helytállását a váratlan, életmentő helyzetben, s példaképül állítja őket társaik elé.