Amikor lejár a mérőóra hitelessége

A balatonfűzfői Várszeginé Veres Erika üzletében idén október elején cserélte le a Dunántúli Regionális Vízmű munkatársa a vízórát. A cseréről szóló iraton közel 60 ezer forint túlfizetést rögzítettek.

Amikor Várszeginé Veres Erika  visszakérte a vízdíjtúlfizetést, pénz helyett egy levelet kapott a DRV-től, amelyben közölték, hogy a mérőóra hitelessége két évvel ezelőtt, 2009. év végén lejárt, ezért joghatással járó mérésre alkalmatlan.
 
- Hivatkoztak még jogszabályra, kormányrendeletre, amit nemcsak én, de egyetlen vízfogyasztó sem ismer. Havonta 752 forintot fizetünk csak az üzemen kívüli vízóráért, alapdíj címen, ha nem hiteles az óra, miért fizettem több mint két éven keresztül? Kié a vízóra és kinek kell számon tartani a hitelességét? Miért nem kapom vissza, ami nekem jár? Mi történt volna, ha én tartoznék ezzel az összeggel a vízműnek? Hány embert tudnak még így bepalizni? - tette fel kérdéseit felháborodva olvasónk.

 
Megkeresésünkre a DRV közölte: a mérőóra hitelességének lejártakor eleget akartak tenni kötelezettségüknek, ezért először normál postai küldeményként, majd tértivevényes levélben kértük a fogyasztó közreműködését a mérőcserében annak érdekében, hogy a cserére a hitelességi időn belül - 2009. 12. 31-ig - sor kerülhessen.

A tértivevény 2009 novemberében „cég, vállalat megszűnt” jelzéssel kézbesíthetetlen küldeményként visszaérkezett a társasághoz. A fogyasztó személyében vagy adataiban bekövetkezett változásról azonban nem érkezett bejelentés a vízműhöz, emlékeztetett a DRV.  Idén  márciusban eltérő számlafogadóként a nyilvántartásba felvették olvasónkat.

„A fogyasztó sajnos nem tett eleget együttműködési kötelezettségének, a mérőcsere ügyében nem kereste társaságunkat. A mérőcsere viszont csak a fogyasztó vagy írásos meghatalmazottja jelenlétében bonyolítható le, a mérőcsere-bizonylatot a tulajdonosnak vagy megbízottjának is alá kell írni a kiszerelt mérő záró-, illetve a beszerelt új mérő indulóállásának ellenőrzését követően” - magyarázta a DRV.

A nem hiteles mérő cseréjére végül 2011. október 4-én került sor, és bár a mérőcsere- bizonylaton rögzítették a kiszereléskori mérőállást, az a hatályos jogszabályok alapján nem tekinthető az elszámolás alapjának, mivel a mérő hitelessége lejárt, joghatással bíró mérésre már alkalmatlan volt 2010. január elsejétől - közölte a szolgáltató. Mivel a hiteles mérés 2010. január 1-jétől nem volt biztosított, így a hatályos jogszabályoknak megfelelően a kibocsátott vízszámlák a mérő utolsó hiteles évében mért fogyasztás alapján számított átlagfogyasztásról készültek. Valamennyi számlában ezért az elszámolás alapja rovatban a becsült szó szerepelt a hiteles mérés biztosítását jelentő új mérő beszereléséig.

„A 2009. 12. 11. és 2011. 10. 3. közötti időszakra kibocsátott elszámoló számláink fenti átlagfogyasztást alapul véve 91-től  179 köbméteres mérőállásig 88 köbméter víz- és csatornadíjat tartalmaztak, így számlamódosításra nem volt szükség, a fogyasztó által jelzett túlfizetés nem állt fent!” - állapította meg a társaság, amely emlékeztetett arra, hogy a jogszabályok és rendeletek nem ismerete senkit nem mentesít azok betartása alól. „Az alapdíj-fizetési kötelezettség nem hiteles vízmérő esetén is fennáll, mivel a szolgáltatással társaságunk ekkor is rendelkezésre áll megfelelő mennyiségben és minőségben. Az ivóvíz- és csatornaszolgáltatást bármely nap bármely pillanatában ezen időszakban is igénybe tudta venni a fogyasztó” - válaszolt olvasónk kérdésére a DRV.

A fogyasztó furcsállja  a magyarázatot

Várszeginé furcsállja, hogy a kifizetést elutasító levélben a DRV csak arra hivatkozott, hogy az óra nem volt hiteles, de azt nem írták, hogy ki akarták cserélni. Az asszony állítja: nem kaptak értesítést 2009 végén a cseréről, s nem értik, hogyan akadályozták azt, hiszen a lottózó és söröző folyamatosan nyitva tartott, legalább az alkalmazottat megtalálta volna a DRV szakembere. Ráadásul a mostani értesítőben, amiben jelezték az óra cseréjét, sem említették, hogy ezt az órát már két éve le kellett volna cserélni.