Tudd meg és tedd nyilvánossá!

Helen Darbishire, az Access Info Europe munkatársa - a szervezet igazgatója - vezette eszmecsere arról szólt, miként juthatnak az újságírók a közérdekű adatokhoz: milyen hazai és nemzetközi szabályok teszik ezt lehetővé, milyen kivételek vannak, amikor az adatokat megtagadhatják. Hüttl Tivadar, a TASZ jogásza hazai tapasztalatokról számolt be és tanácsokat adott a résztvevő újságíróknak. Ennek lényege, hogy az adatkérelemnek a lehető legpontosabbnak és legrészletesebbnek kell lennie, s mindenképpen tartalmazza a jogszabályt, amire hivatkozva kérjük az adatot.

Helen Darbishire  felhívta a figyelmet: az újságírónak kötelessége nyilvánosságra hozni a közérdekű adatot. Elhangzott, a 2005-ös elektronikus információs törvény - mely előírja, hogy az önkormányzatoknak, kormányzatnak kötelessége a közérdekű adatokat elektronikusan is közzétenni - nem szakcionálható.

A műhelymunka oknyomozó riporteri tapasztalatokkal folytatódik.

Virtuális sajtószoba telis-tele információval Szerteágazó tapasztalatairól számolt be Paul Radu oknyomozó újságíró - a szervezet másik igazgatója-, az Organized Crime and Corruption Reporting Projekt bukaresti munkatársa. Az OCCRP-ben a világ számos pontján élő és dolgozó oknyomozó tart kapcsolatot egymással, s egy biztonságos, virtuális sajtószobában cserélgetik azokat. Néha külföldről könnyebb adatot kérni az adott országba, mondta, egy kábítószerügy felgöngyölítésénél például egy argentin bíróságon gond nélkül jutott adatokhoz, melyek az ügy román szereplőihez vezettek - ez Romániában elképzelhetetlen, jelentette ki az újságíró, aki bemutatott több legális adathalász honlapot, ahonnan az újságírók értékes adatokhoz jutnak.

Az oldalakra sok ezer adatot töltenek fel, amit egy speciális szoftverrel nevekre lehet keresni. A szoftver megkeresi az adathalmazban a többször előforduló neveket és megkeresi az összekötő utakat. Ezek az adatok ingyenesek. A web új életet lehelt az oknyomozó újságírásba, állapította meg Paul Radu, s minden újságírót arra bíztatott, hogy ne csak a saját anyanyelvén publikáljon. Az ilyen módon közzétett információknak társadalmi haszna is van, hiszen ezen az úton derített fel például olyan örökbefogadó családokat, akik bántalmazták a gyerekeket, vagy vett részt a szervezett bűnözést felderítő nyomozásban. Mások tájékozódásra használják az üzleti életben az információkat.

Kérdésre válaszolva Paul Radu elmondta: amit tesznek, legális, bár vannak közöttük hackerek, akik nem tudnak mit kezdeni az általuk halászott adatokkal és eljuttatják az OCCPR-hez. És Magyarországon nagyon jó hackerek vannak, ismerte el.

És te hol tárolod? - a tudósító leakad

Wojtek Bogusz, a Frontline egyik irányítója a programról beszélt, amit emberijog-védőknek dolgoztak ki: a bizalmas információt védeni kell!

Az alapvető védelem a számítógépeknél a vírusölő program megléte. Vírusölőknél a legfontosabb az, hogy mi magunk tudjuk, hol van és frissítsük. Az automatikus frissítés nem elég.

A jó jelszó minél hosszabb és gyakran változik. Sokan ugyanazt a jelszót használják mindenhol, ez kiszolgáltatottá tesz. Sok hosszú jelszó tárolásához vannak megfelelő programok, hiszen papírra, szövegszerkesztőbe nem biztonságos beírni. Ilyen program például a KeePass, ami ingyenes, jól használható és viszonylag biztonságos.

Wojtek Bogusz megmutatta, miként hozhatunk létre a számítógépünkön virtuális széfet, ahol a fontos, védendő adatokat tárolhatjuk – és ezen a ponton a mezei tudósító egyszerűen feladja, abban a biztos tudatban, hogy otthonát, gépét, adatait felkészült és elhivatott rendszergazda védi. Fájjon az ő feje, sóhajtja, bár él a gyanúperrel, hogy nevezett rendszergazdának semmi újat nem mondanának. Online olvasóinknak pedig közreadjuk a  Frontline webcímét, ahonnan mindent megtudhat - reméljük több szerencsével.

Na, szóval le-és feltöltések. Az IP-cím megvan, ugye? Bármit csinálsz az interneten, nyomot hagy, beazonosítható. Ha csak nem véditek le. Ezért a http helyett a https-t célszerű használni, ami egy kódolt, biztonságos csatorna. Wojtek azt ajánlja, az e-mail címünk, blogunk is legyen https, ha biztonságban akarom tudni. A címzett is használjon ilyen kiterjesztést és töröljük ki magunk után a nyomokat.

A levelezést úgy tehetjük biztonságossá, ha https szerveren keresztül küldjük a levelet. A szerver legyen „jó” országban, jól kiválasztott, megfelelően felkészült szakemberek által levédett szervert. Ilyen a gmail nálunk, de egy amerikai újságírónak nem ajánlott, mivel ez amerikai szerver, s a kormány megkérheti az operátort, hogy adjon adatokat. Jó lehet a riseup.net, a PGP, GPG.

Az, hogy egy országban nem blokkolják a netes információt, nem jelenti azt, hogy nem ellenőrzik, okít tovább a mester. Hogy lehet kivédeni ezt? A levél utaztatásával. Ehhez használhatunk TOR-t, ami sok gépen át küldi az adatokat. Anonimok maradunk, de lassú a módszer.

A mobiltelefont soha nem hagyjuk őrizetlenül és titkos találkákra ne vigyük magunkkal - ezt azért már a kisgyerekek is tudják. Az elhagyott telefonról könnyen lelopják az adatot, vagy telepítenek rá kémprogramot. A mobil védelmében még Wojtek szerint sem lehet sokat tenni. Az adatforgalomban mindennek nyoma van. Ha anonim telefonálásra van szükségünk, akkor vegyünk egy névtelen telefont, névtelen SIM-el, ugyanígy a partnerünk, beszélgetés után kapcsoljuk ki, máskor ne használjuk. Sok országban nem lehet anonim módon telefont venni, vetik fel az újságírók, amire Wojtek azt mondja: vegyenek a feketepiacon. Ez persze csak a nagyon ellenőrzött diktatúrákban megengedett módszer, nevet.

Adatot soha ne tartsunk a mobilon, tegyük át a számítógépre! A telefont nem lehet védeni, szögezi a szakértő.

A mobilon a bluetooth-tól szabaduljunk meg legelőször, hacsak nem nagyon fontos a számunkra, mert igen veszélyes, megkönnyíti az adatlopást.

Online Wojtek nem tárolna szenzitív információt, mert ott bárki, bármikor feltörheti, zárja végül az előadást.

Vorák Anita az Origo, valamint Gavin Sharidan dublini oknyomozó újságíró készülődik a rajthoz, a téma a közérdekű adatok igénylésének módszerei.

A magyar kormányzati honlapokra általában doc és pdf formátumban kerülnek fel az adatok, térünk a lényegre, amit az újságírók nehezen használnak, nem lehet keresni bennük, mindet végig kellene olvasni. A Firefoxnak van olyan kiegészítője, ami különválasztja ugyan a doc-okat, de ezeket még mindig lapozgatni kell.

A kormányzati honlapok lassan frissülnek és kevés adatot tartalmaznak. Az angol parlament közzéteszi a dokumentumait, a képviselők weblapja interaktív, tartalmazza azt is, hogy miként szavazott bizonyos kérdésekben, míg a magyar képviselőkről csak életrajzi adatokat és a vagyonbevallását közlik.

Gavin Sharadin egészen másról számol be: az ír képviselők költségtérítéséről például pontos kimutatásai vannak, amikhez könnyen hozzájutott. Pontosan körül kell azonban határolni azonban, hogy mit is keresünk, különben elveszünk az adattengerben, inti a jelenlévőket az újságíró. Az adatok elemzéséhez nem árt elmélyülni az excel használatában: jelentősen meggyorsítja a keresést és az összegzést. Ebből kiderülhet például az, hogy egy ír képviselő túl sok költségtérítést igényelt.

Az e-mailekben s érdemes kutatni, a fejlécekben, a címzettek között érdekes összefüggésekre lehet bukkanni. Kérni kell, hogy bizonyos kifejezéseket tartalmazó e-maileket megkaphasson az újságíró.

Környezeti információkról szóló eu-s irányelv szerint minden uniós polgárnak joga van hozzájutni a környezetről szóló információkhoz. Ezért Gavin úgy gondolkozik, hogy minden, amiről írni akar, annak köze van a környezethez – ha adathoz akar jutni, erre az irányelvre hivatkozik. Egy képviselő utazásával kapcsolatos anyag tehát nem lehet titkos, hiszen az autó használata környezetszennyező.

Létezik egy szoftver, mondja Gavin, ami a képfájlokat átalakítja, s így már lehet bennük keresni és alakítani őket, igaz, kétszáz dollárba kerül. Az ír zsurnaliszta mutat még néhány eszközt, amivel például könnyebben lehet az excel táblázatokat kezelni, hogy "kiugrassza" mondjuk a kiemelkedően nagy számokat. És mutatott néhány igazán érdekes és furfangos módszert a Google-lal, s egy másik keresővel, amivel névre kereshetünk, valamint egy oldalt, ahol hackerek és újságírók "találkoznak", de ezeket megtartjuk magunknak – ti meg keressétek, ha tudjátok!