Bokszterem saját pénzen

A pétfürdői fiatalember a munka mellett kezdett el foglalkozni a várpalotai bokszkedvelőkkel. Évekig meglehetősen mostoha körülmények között gyakoroltak a fiatalok, ám a közelmúltban alaposan megváltoztak a feltételek.
 
- A 9. számú általános iskolával sikerült Jobbágy József barátomnak együttműködést kötni - mesélte Süle Tibor, a Várpalotai Bányász bokszolóinak mestere. - Ezt követte a beruházás: Józsi saját pénzéből áldozott a felújításra. Az eredmény pedig lenyűgöző: két helyiség, kétszer negyvenöt négyzetméteren. Az egyikben kondigépek, futópad, reflexlabda, szobakerékpár, zsákok várják az érdeklődőket, a másikban még ringünk is van. Természetesen mindez roppant kulturált kiadásban, fürdővel, öltözővel, fogadószobával.

- Ennek is köszönhető, hogy a palotai fiatalok ráharaptak a bunyóra?

-  Ez nem lehet vitás. Jelenleg már harmincan vagyunk és szinte folyamatosan jelentkeznek a helyi fiúk és lányok, de jönnek a környékről és például Székesfehérvárról is. Hetente háromszor délutánonként vannak a foglalkozások, de aki szeretne és nálunk tag, délelőtt is bejöhet edzeni.

- Profik és amatőrök püfölik a zsákokat?

- Természetesen. A két szakág mellett a korosztály is megosztott. Serdülők, ifik, felnőttek egyaránt igyekeznek elsajátítani a sportág rejtelmeit. Szívesen említem meg azokat, akik jól teljesítettek már a versenyeken: Urák Balázs, Süveges Krisztián, Gál Imre, Bostai Zsolt, Tóth Tamás. Ők több magyar bajnoki címet szereztek, bemutatkozhattak a válogatottban is. Ugyanakkor említhetném Dömök Szilárd nevét is, aki nagyon tehetséges fiatal. Vagy a hölgyeknél Barankai Virgíniát. A Székesfehérvárról ideigazolt lány a junior országos bajnokságon bronzérmet szerzett és beverekedte magát a válogatottba is. Megjegyzem, mivel a pénzünk elfogyott, az ob-szereplést is Jobbágy József támogatta.

- Az ilyen kis kluboknál fontos a családi háttér.

- Ez nálunk sincs másképpen. A szülők, anyukák, apukák rendszeresen eljönnek az edzésekre, megnézik, milyen munkát végzünk. Nő az érdeklődés, és a létszám gyarapodása is azt mutatja, hogy jó úton járhatunk. Mindettől függetlenül is remek a légkör, az összefogás miatt kimondottan családi a hangulat. Nincs tehát más lehetőség: tesszük a dolgunkat és igyekszünk a csodaszép körülmények között sikereket elérni. Biztos vagyok benne, hogy sok örömet szerzünk még.

Természetesen kérdeztem egyik legsikeresebb tanítványáról, Vető Gáborról is Süle Tibort. A szakember elmondta, hogy szerinte a menedzsere rossz irányba viszi a jelenleg Svájcban élő bunyóst. Nagyon gyenge ellenfelekkel szemben bokszoltatja, amivel ideig-óráig lehet húzni az időt, de hamarosan érkeznek a komoly kihívók, és akkor eljön az igazi erőfelmérés lehetősége is. Mostanában csak fényezik a statisztikát, ami nem ritka a profi ökölvívásban, de ennek az önámításnak sokan megitták már a levét.