Újraírta a történetet

Az új kiadást a kötet veszprémi bemutatóján dr. Csoma Zsigmond, a Magyar Bortörténeti Társaság elnöke egyetemi kötelező olvasmánynak javasolta.

Dr. Bóka István polgármester a kötethez írt köszöntőjében megállapítja, hogy a szerző levéltárosi-történészi pályafutása során mindig arra törekedett, hogy írásai a Balaton-felvidék valóságos történetéhez és gazdasági realitásaihoz is kapcsolódjanak.

Lichtneckert András a balatonfüredi bemutatón kifejtette: a kötet új, átdolgozott kiadásának kettős oka van. Az egyik személyes: ezzel a borvidéktörténettel debütált a szerző történészként, majd több község (Csopak, Alsóörs), város (Balatonfüred, Balatonalmádi, Berhida) és szőlő-hegy (Balatonfüred, Balatonarács) történeti monográfiájának megírása után az új kiadás lett a huszonötödik kötete, amellyel lezárta pályafutása első alkotói korszakát.

A másik ok gazdaság- és társadalomtörténeti természetű. A szerző mintegy harminc nemzedéken keresztül mutatja be a borvidék történetét, amelyek között voltak olyanok, amelyeknek a legfőbb feladata az életben maradás volt, s voltak olyanok is, amelyeknek menteniük kellett a filoxéravész következtében elpusztult borvidéket.

Egyetlen nemzedéknek adatott meg maradéktalanul az alkotó munka lehetősége: a XIX. századi szőlész értelmiségnek, Entz Ferencnek és társainak, akik megteremtették a modern magyar szőlészetet és borászatot. A füredi Varga Lajosnak, a Csopakon birtokos Ranolder János püspöknek, a pécselyi Bohunicky Antalnak és másoknak köszönhetően a Balatonfüred csopaki borvidék a XIX. század második felében végérvényesen a magyar bortermelés élvonalába emelkedett.

Ők importálták azokat a nyugat-európai szőlőfajtákat (például a nálunk is kedvelt és jól ismert olaszrizling, rajnai rizling, tramini, chardonnay, szürkebarát), amelyek ma is meghatározzák a bortermelést, és a borversenyek díjazottjai között előkelő helyen szerepelnek.

A ma élő nemzedéknek is számos nehézséggel kell megbirkóznia, de különlegesen kedvező helyzetben teljesítheti küldetését: a minőségi bortermelés hagyományainak megteremtését. A kötet a fiatal nemzedéknek is közvetíti a történelmi tapasztalatokat, és azt sugallja, hogy ha lesz kitartása és tartása, akkor sikerre ítéltetett. Ez következik a szerző történészi hitvallásából is: nemcsak elszenvedjük a történelmet, hanem döntéseinkkel magunk is hozzájárulunk annak alakításához.

A kötet három nagy egységből áll, amelyek közül az első közel négyszáz oldalon követi a borvidék történetét. A másodikat a hegytörvényeknek a levéltári forrásokból összeállított sorozata alkotja, amellyel dokumentálja a rendszerváltás után visszaállított hegyközségi önkormányzat fejlődését a kezdetektől a XX. századig.

A harmadik egység a XIX. századi szőlészértelmiség írásaiból tartalmaz egy válogatást, mely bemutatja a szőlészeti-borászati szaktudás fejlődését a modernizáció korában.

Lichtneckert András a jövőben folytatja a Balaton-felvidék és Balatonfüred város történeti forrásanyagának feldolgozását és két kiadványsorozatának, a Balaton-felvidék művelődéstörténeti értékeit gyűjtő LA Könyvtárnak és Veszprém város történeti monográfiájának a kiadását.