Novák Dezső: Minket azért vertek gyerekkorban, mert fociztunk

A hagyományoknak megfelelően a sportember előbb "bemutatkozott". Az olyan mesélő rutinjával adta elő történeteit, aki már érezhetően többször is megtette ezt. Ugyanakkor jónéhány olyan élmény is elhangzott, melyek semmiféle lexikonban nem találhatók és emiatt szórakoztató volt az együtt töltött másfél óra.

- A szüleimtől és a Jóistentől két olyan lábat örököltem, melyek meghatározták az életemet - kezdte Novák Dezső. - Olyan kis faluban születtem, ahol nem volt focicsapat, emiatt futva jártunk át a szomszédba edzésekre, már amennyiben azokat annak lehetett nevezni. Ez napi tizenkét kilométert jelentett. Ha esett, akkor sprinteltünk.

Aztán elérünk a szombathelyi középiskolához, ahonnan nem egészen egy év alatt rúgták ki. A kollégiumból szökött ki - természetesen focimeccsre.

- Tizenkét évesen már a megye egyben fociztam, így aztán valahogy kimaradt az életemből az ificsapat - jelenti ki mosolyogva. - Ládagyárban, aztán saját kérésemre telefonközpontban dolgoztam, pontosabban időnként bejártam.

Pontosan idézi a dátumot: 1956. január 1-jén kötött szerződést a Szombathelyi Haladással, hat évig ott is maradt. Három évvel később bemutatkozott a válogatottban, hogy aztán 1960-ban a Ferencváros hívja. Nem engedték el, ezért egy évet ki kellett volna hagynia. - Mérges voltam, de aztán nem bántam meg - mondja, hiszen élete legnagyobb élményét emiatt élhette át: ott volt a római olimpián.

- Akkoriban még keveset tudtunk az ötkarikás játékokról, nem volt ennyi hír róla, mint manapság. Felejthetetlen volt az olimpiai falu más sportágak világsztárjaival. Hihetetlen volt. Később már tudtam mire számíthatok, de persze csodálatos volt nyerni.

A labdarúgócsapat Tokióban és Mexikóban is aranyérmes lett. A japán győzelem után hatalmas bulit csaptak. Amikor hazajöttek, Lakat Karcsi bácsi beszámolt a Magyar Labdarúgó Szövetségben az eseményekről. Valaki jóindulatból felállt és megjegyezte: hallottuk, hogy nagyon jól érezték magukat az olimpián. Mire a mester azt válaszolta: és azt nem hallották, hogy meg is nyertük?!

- A játékos pályafutásomat 1972-ben hagytam abba, de edzőként is többet voltam a napos oldalon. Bejutottunk a Fradival a Bajnokok Ligájába - hirtelen elkomorul az arca -, utána a bajnokság ötödik meccsén nyertünk a Vác ellen 3:1-re. Amikor hazamentem, a feleségem kérdezte, hogy láttam-e a feliratokat a lelátón. Nem szoktam nézegetni, válaszoltam.

Mondta, hogy a Novák takarodj! volt a legenyhébb molinó. Másnap bementem a klubhoz és közöltem, hogy befejeztem. Mégiscsak valamivel többet tettem a Fradiért, mint ez a tróger csürhe banda, de úgy tűnik nem tudnak megvédeni. Azóta nem hívtak én meg nem mentem. Na, de mára odajutottunk ebben a nagy klubtulajdonosi rendszerben (megjegyzem, állítólag a Ferencvárosnál is külföldi a befektető, de azt mondják magyarok állnak a háttérben), hogy ha Albert Flórián autóval megy meccsre, akkor parkolódíjat kell fizetnie. Úgy tűnik ma ez az élet rendje...

Mesél még a büntetőrúgó technikájáról (mindig megvárta, amíg a kapus elmozdul), a foci mai helyzetéről (minek ide a sok külföldi edző és játékos, miközben a magyar fiatalokat kiviszik és közben nem is játszanak?!), a mexikói olimpiai stadion páholyáról (ahová autóval is be lehetett állni), az FTC utánpótlásáról (ha jól tudom egyetlen olyan edző van, aki korábban a Fradiban játszott, a többiek máshonnan jöttek) és arról, hogy a mai napig rendszeresen kap leveleket, kérnek tőle fényképeket.

- Minket azért vertek gyerekkorban, mert fociztunk, a mai fiatalokat pedig azért, hogy focizzanak - állapította meg zárásként Novák Dezső.

Sport és futball számokban

Novák Dezső 1959. február 3-án született Jákon. Kétszeres olimpiai bajnok (1964 Tokió, 1968 Mexikó), a Fradi vezetőjeként háromszoros magyar bajnok.

Az év edzőjének választották 1981-ben, majd 1995-96-ban kijutott a BL csoportkörébe csapatával.

Világválogatott volt 1968-ban (Albert, Farkas, Szűcs társaságában), illetve tagja az 1961-ben az Európai Nemzetek Kupáján harmadik helyet szerzett magyar válogatottnak (a bronzmeccs hosszabbításában két gólt lőtt). Mindezek ellenére mindössze kilencszer szerepelt a magyar válogatottban 1959 és 1968 között.