Búcsú Reményi Tóni bácsitól

Tóni bácsira, akit gyerekkorom óta ismertem, úgy emlékszem, mint egy mindent tudó, mindenütt jelen lévő, mindenhez hozzászóló, midnenhez értő, örökmozgó kis emberre. Aki a közösségért, falujáért élt, mindenkinek a legjobbat akarta, a fejlődést tartotta szem előtt, környezete szépítésére törekedett, a körülötte élők javát kereset. Barátságos, nyílt, érdeklődő, társasági ember volt, aki soha nem rejtette el véleményét, a tőle jövő pozitív és negatív kritikát mindig szívesen fogadta az ember.

Tanító, tanácselnök, művelődésiház vezető, az első szabadon választott pulai önkormányzat polgármestere, a megyei önkormányzat korelnöke volt. Szívén viselte Pula sorsát, a falu fellendüléséért dolgozott, szobrokat állíttatott. A Náczi-hegyi Ignác napi-ünnepség egy évvel a Kapolcsi napok, a Művészetek völgye fesztivál előtt indult. Július utolsó szombatja biztos pont a pulaiak, a szőlőtulajdonosok és a távolabbról érkező számára; a szőlőhegy lábánál szervezett ünnepségen - ahol rangos előadók, miniszterek tartottak beszédet - gyülekeztek a vendégek, később mindenki családi körben, saját pincéjénél folytatta a mulatozást. Végigjártuk a pincesort, benéztünk az ismerősökhöz, beszélgettünk az élet dolgairól.

Tóni bácsi mindig jelen volt az ünnepen - akkor is, miután új polgármestere lett a falunak -, gondoskodott a rendezvény gördülékeny lebonyolításáról. Megbecsülés és tisztelet övezte, számos elismerést, kitüntetést kapott, köztük a Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, Pro Comitatu-díjat.

A nyolcvanhárom éves historikust, a helytörténet és a honismeret nagy öregjét, mindannyiunk tanítóját, Reményi Antalt szombaton temetik Pulán. Nyugodjon békében.