2009.10.23. 18:28
Hálából halálbüntetést kért megmentőjének
Veszprém - Meg kell tanulnunk a forrdalom köztünk élő hőseitől, hogyan lehet megőrizni a forradalom szellemét. Hiszen 1956-ban az igazi kérdés nem az volt, hogy ki jobb- és ki baloldali, hanem az, ki hazafi és ki hazaáruló. Ez volt az igazi választóvonal.
A Brusznyai-emlékműnél tartott megemlékezésen a Fidesz - MPSZ parlamenti frakcióvezetője tartott ünnepi beszédet.
Dr. Navracsics Tibor felidézte az 53 évvel ezelőtti október ellentétes oldalon álló két főszereplőjének alakját: dr. Brusznyai Árpádét, az akkor 32 esztendős, a Lovassy gimnáziumban tanító klasszika-filológia szakos tanáremberét, és Pap Jánosét, a szakmájában nem jeleskedő vegyésztechnikusét, aki a pártbizottság munkatársává avanzsált.
A két ember először akkor kerül kapcsolatba, mikor a kommunisták letartóztatása után Brusznyai Árpád garantálja Pap János életét.
Majd amikor hálából Pap János Veszprém megye dolgozó népére hivatkozva az életfogytiglanra ítélt Brusznyai Árpádra halálbüntetést kér.
Ennek a kérésnek eleget tesznek, Brusznyai Árpádot 1958. január 9-én kivégzik. Brusznyai Árpád úgy gondolta, hogy forradalom erkölcs nélkül nem létezhet, Pap János pedig úgy gondolta, hogy diktatúra erkölccsel nem létezhet.
A történelem igazságot tett, Brusznyai Árpád emlékműve ma méltó emlékhelye az 1956-os forradalomnak - hangsúlyozta a szónok.
Navracsics Tibor szólt a nemrég elhunyt dr. Horváth Balázsról is, aki nélkül talán ma nem emlékezhetnénk Brusznyai Árpádra, aki 1988-89-ben mindent megtett itt Veszprémben azért, hogy szabadon ünnepelhessük 1956-ot.
Beszédét az alábbi szavakkal zárta: "Hódolat a hősöknek, tisztelet a túlélőknek, dicsőség 1956-nak".
Az ünnepséget Veszprém polgármesterének a köszöntője vezette be.
Debreczenyi János nyilvánosan megköszönte India nagykövetének, hogy ittjártakor egy könyvet adott át neki, melyből megtudta, a nagy India is támogatta a kis Magyarország harcát.
