2009.10.09. 12:35
"Aki ezzel álmodik, az hagyja abba!"
Napló - Volt tűzoltó, ma alapítványi munkatársa a Magyar Baptista Szeretetszolgálatnak, és vezetője a Rescue 24-nek. Azt csinálja, amit igazából szeret: kutató-mentő. Borbély János nemrég Indonéziában járt csapatával.
A mi csapatunk a Magyar Baptista Szeretetszolgálat által fenntartott Baptist World 24 Mentőcsoport. Mivel Magyarországon sok tízéves múltra nyúlik vissza a nemzetközi mentés hagyománya, a Nemzetközi Baptista Világszövetség úgy döntött, hogy a magyar szervezetet teszi meg a Rescue 24 szervezet magjának.
Ennek a vezetője Pavelcze László. Katasztrófa esetén először ő utazik a helyszínre és dönt a további szükséges lépésekről.
A katasztrófa esetén egyébként az adott ország helyi vezetése határoz arról, hogy igénylik-e a nemzetközi segítséget, és annak milyen formáját.
A befogadó nyilatkozatot követően kezdjük összeszedni az embereket, de a munka már akkor megkezdődik, amikor a katasztrófa bekövetkezik.
Általában Budapest a kiindulási helyünk, innen repülővel, közelebbre autóval indulunk tovább a szükséges felszerelés bemálházása után.
A Baptist Worldnek szerződése van repülőtársasággal, ha a lámpa zöldre vált, a repülőjegyek azonnal aktívvá válnak. mondja a mentőcsoport New Orleans-t is megjárt vezetője.
A kiutazás azonban soha nem könnyű, hiszen egy katasztrófa sújtotta övezetben néha reptér sincsen. Most is így volt, az utolsó tankolás után még nem volt leszállási engedélyünk, mert néhány órával azelőtt nyitották meg azt a repteret, ahova igyekeztünk. Ilyenkor messzebb tesznek le bennünket, és helyi közlekedéssel kell megoldanunk a megközelítést.
A világszervezetnek jó összeköttetései vannak, a mostani indonéz katasztrófánál is vártak már bennünket a teherautók, a helyi segítők a leszállás helyszínén.
Az ott élők segítsége egyébként elengedhetetlen, akár a nyelvre, akár a mentésre vonatkozó minden hasznos információra gondolok. Indonéziában erős földrengés volt, közel száznyolcvanezer ház dőlt össze, rongálódott meg, 3587 sérült, 603 halott és 343 eltűnt személyt tartanak nyilván.
Ezek az adatok a szomszédok, barátok bejelentései alapján születtek meg, nyilván csak tájékoztató jellegűek. Indonéziában (ahol a földrengések meglehetősen gyakoriak) a helyi hatóságok nagyon a csúcson vannak.
Ezt az is mutatja, hogy a külföldi csapatok már nem találtak túlélőket, róluk a helyiek gondoskodtak. A magyarok harmadikként futottak be a nemzetközi csapatok közül, a japánok és a szingapúriak előztek meg bennünket. Nekik sokkal több pénz áll a rendelkezésükre, náluk nem önkéntesek, hanem főállásúak dolgoznak.
Egyébként a helyszínen 22 külföldi kutató-mentőcsapat volt, 77 kutyával, 512 fővel. A mi konkrét feladatunk Padang városában volt. A szektorokra osztott településen kutattunk túlélők után.
Néhány óra múltán egyértelművé vált, hogy a kijelölt területen már nincs remény arra, hogy a romok alól élő személyeket mentsünk ki, így északra utaztunk, egy földcsuszamláshoz. A mentést azonban itt a heves esőzések miatt fel kellett függesztenünk - számol be a kutatásról János.
Hogy miként éljük meg a katasztrófákat? Amikor látom, hogy egy indonéz férfi egy meghajlított betonvassal kaparja ki a födémet, és így menti meg a családját, az rám is nagy hatással van. Minden szervezetben dolgoznak pszichológusok.
Aki a tapasztaltakat nem tudja magában feldolgozni, az hozzájuk kell hogy forduljon. Én a nap végén mindig leültetem az embereket, hogy megosszuk a tapasztalatokat.
Ki kell, hogy beszéljék ezt magukból, nem lehetőségként, hanem kötelezettségként. Egy barátom (aki már nem folytatja ezt a fajta tevékenységet) mondása szerint: aki ezzel álmodik, az hagyja abba.
Túl kell tehát rajta lépni, amikor ott vagyunk, akkor a feladatra koncentrálunk. Amit megtehetünk, meg kell tennünk, a feszültséget pedig csak utána lehet, kell feloldani. Kevés emberrel találkoztam, aki munka közben összeroppant volna.
A család? Nem dobálják a kalapjukat örömükben, féltenek, és örülnek, amikor egyben hazaérek.
Az Indonéziát megjárt csapat. Borbély János az álló sorban jobbról a hetedik