Vigyázni kell a férfiakkal

Ideális a környék egy írónak. Az utca fölött a Rendeki-hegy magasodik. Családi házak mindenütt, csend, béke, nyugalom. Távol van a zajos külvilág, amely egyfajta szempontból az érvényesülés színtere, de az alkotáshoz nincs semmi köze. 

Ákody Zsuzsa 1987-ben költözött ide a családjával, itt írta remek regényeit, többek között a Zazit is, amelyet a könyvhét napjaiban Budapesten, a Vörösmarty téren dedikált. 

Ki ez a nagyravágyó Ákody Zsuzsanna? Író. Lehetséges, hogy ez az első könyve? Hogyhogy nem tud róla a kiadója sem semmi érdemlegeset?... Nemcsak az írón, az olvasón is múlik, mi lesz Ákody Zsuzsannából. 

Ha szeretjük, szárnyakat adunk neki. Olvasói szeretetünk éppen elég lesz az írói nagyratöréshez, a vágyak, remények valóra váltásához. Hát csak titkolja kilétét. 

Aminek ki kell derülnie, majd kiderül - olvasom első könyve, a Földanyácska gyermekei című történelmi regény borítóján. Ebből a kis portréból remélhetőleg valami majd csak kiderül erről a vidám, jó kedélyű hölgyről, akivel az első pillanatban megtaláljuk a közös hangot. 

Első két regényét nem ismerem, csak a Zazit, az pedig egy kiváló könyv, olvastatja magát, nehezen teszi le az ember. Már csak azért is, mert klassz, jó lábú nők szaladgálnak benne. 

Amikor bemutatkozom Ákody Zsuzsának, lopva végigmérem, hogy milyen a lába, de hát szoknya helyett farmernadrág van rajta. Persze jól mutat ebben is, de a csalódásomat nem hallgatom el. Zazi nem ő, a történet nem kulcsregény, jegyzi meg nevetve.

Csapongunk, ide-oda ugrál a gondolatunk, és ez most valahogy nem zavaró. Kedvenc írója, az angol Graham Greene kerül szóba, aki az én egyik mesterem is, szinte minden magyarul megjelent könyve megvan. 

Zsuzsa eltűnik pár percre, majd egy halom könyvvel tér vissza, és öléből a bőr ülőgarnitúrára borítja őket. A Greene-összes. Tehát Graham Greene mindenekfelett, gondolom elégedetten. 

Zsuzsa szereti az író stílusát, nyelvét, különösen az Utazások nagynénémmel című regényének finom humorát. Egy-egy mondatát többször is elolvasta. 

Annak idején ő nem tartozott az írogató diáklányok közé, de szerette a magyart, édesapja magyartanár volt. Zsuzsát inkább a legendák foglalkoztatták, megmozgatták a képzeletét. 

Ezek közé tartozott például a hun-magyar rokonság kérdése. Lenyűgözte Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című regénye. Mániákusan beleásta magát a hunok történetébe, előbányászta a fellelhető irodalmat, forrásanyagokat a tapolcai könyvtárban. 

Egy ópusztaszeri kirándulás után, a történelmi miliő hatására nekilátott és két hónap alatt megírta a Földanyácska gyermekei című regényét, amely 1999-ben jelent meg. 

Napközben a csabrendeki butikjában dolgozott, éjszaka pedig írt.  Ő is mappába rejtett füzetbe ír, csakúgy, mint Zazi, író hőse, csak Zsuzsa nem grafitceruzát, hanem golyóstollat használ. 

A kéziratot aztán számítógépbe gépeli. A Földanyácska cselekménye meseszerűen bontakozik ki, ám amit a hunokról ír, azok hiteles, valós történetek és események, a többit ő találta ki. 

Ez a legkedvesebb műve, még ma is meghatottan említi, hogy egy nagy szerelem volt. Ha mosogatás közben eszébe jutott valami, megtörölte a kezét és azonnal lejegyezte a gondolatait. 

OLDALTÖRÉS: ákody

Zsuzsa ekkor vette fel az Ákody írói nevet, amely két fiának, Ákosnak és a Dininek becézett Dénesnek a keresztnevéből származik, kis ötvözettel. 

Két év múlva, 2001-ben újabb könyvvel jelentkezett: Láng a havon. Ez is történelmi regény, fikció, Petőfi Sándor a hőse. Kérdezték tőle, hogy miért nem mai témát ír meg, a történelmet nem nagyon szeretik az emberek, kevésbé érdekli őket. Zsuzsa azzal érvelt, hogy nem eléggé ismeri a felgyorsult, modern nyelvet. 

Így aztán megszületett a Láng a havon, amely arról szól, hogy mi lett volna, ha Petőfi nem hal meg, életben marad. Ennek a könyvnek is előtörténete van... 

Zsuzsa imádja Latinovits Zoltánt, Ady és József Attila verseit gyakran hallgatta a színészkirály előadásában. Petőfi költeményeit már kevésbé szerette, de egy kívánságműsorban Latinovits elszavalta a Szülőföldemen című költeményt. 

Az egy csoda volt, ahogy elmondta, emlékezik vissza Zsuzsa. 

Férje bíztatta, hogy írja meg Petőfi történetét. Eleinte félt, Petőfi sorsa szinte lerágott csont. De aztán jött a merész ötlet: a költő életben marad.  Ő persze nem dőlt be Morvai Ferencnek, a kazánkirálynak, aki expedíciót szervezett Oroszországba, hogy felkutassa Petőfi feltételezett földi maradványait. 

Zsuzsa ekkor vette fel az Ákody írói nevet, amely két fiának, Ákosnak és a Dininek becézett Dénesnek a keresztnevéből származik, kis ötvözettel. 

Két év múlva, 2001-ben újabb könyvvel jelentkezett: Láng a havon. Ez is történelmi regény, fikció, Petőfi Sándor a hőse. Kérdezték tőle, hogy miért nem mai témát ír meg, a történelmet nem nagyon szeretik az emberek, kevésbé érdekli őket. Zsuzsa azzal érvelt, hogy nem eléggé ismeri a felgyorsult, modern nyelvet. 

Így aztán megszületett a Láng a havon, amely arról szól, hogy mi lett volna, ha Petőfi nem hal meg, életben marad. Ennek a könyvnek is előtörténete van... 

Zsuzsa imádja Latinovits Zoltánt, Ady és József Attila verseit gyakran hallgatta a színészkirály előadásában. Petőfi költeményeit már kevésbé szerette, de egy kívánságműsorban Latinovits elszavalta a Szülőföldemen című költeményt. 

Az egy csoda volt, ahogy elmondta, emlékezik vissza Zsuzsa. 

Férje bíztatta, hogy írja meg Petőfi történetét. Eleinte félt, Petőfi sorsa szinte lerágott csont. De aztán jött a merész ötlet: a költő életben marad.  Ő persze nem dőlt be Morvai Ferencnek, a kazánkirálynak, aki expedíciót szervezett Oroszországba, hogy felkutassa Petőfi feltételezett földi maradványait. 

Zsuzsa ekkor vette fel az Ákody írói nevet, amely két fiának, Ákosnak és a Dininek becézett Dénesnek a keresztnevéből származik, kis ötvözettel. 

Két év múlva, 2001-ben újabb könyvvel jelentkezett: Láng a havon. Ez is történelmi regény, fikció, Petőfi Sándor a hőse. Kérdezték tőle, hogy miért nem mai témát ír meg, a történelmet nem nagyon szeretik az emberek, kevésbé érdekli őket. Zsuzsa azzal érvelt, hogy nem eléggé ismeri a felgyorsult, modern nyelvet. 

Így aztán megszületett a Láng a havon, amely arról szól, hogy mi lett volna, ha Petőfi nem hal meg, életben marad. Ennek a könyvnek is előtörténete van... 

Zsuzsa imádja Latinovits Zoltánt, Ady és József Attila verseit gyakran hallgatta a színészkirály előadásában. Petőfi költeményeit már kevésbé szerette, de egy kívánságműsorban Latinovits elszavalta a Szülőföldemen című költeményt. 

Az egy csoda volt, ahogy elmondta, emlékezik vissza Zsuzsa. 

Férje bíztatta, hogy írja meg Petőfi történetét. Eleinte félt, Petőfi sorsa szinte lerágott csont. De aztán jött a merész ötlet: a költő életben marad.  Ő persze nem dőlt be Morvai Ferencnek, a kazánkirálynak, aki expedíciót szervezett Oroszországba, hogy felkutassa Petőfi feltételezett földi maradványait. 

Zsuzsát egészen más okok inspirálták. Tanulmányozta a térképet, kereste, hogy akkoriban, a szabadságharc bukása után hová vitték a magyar hadifoglyokat. 

Megdöbbenve tapasztalta, hogy annak a Szelenge folyónak a közelébe, ahol a Földanyácska játszódik. Ezt üzenetnek, jó jelnek vélte, amely megadta a végső lökést a Petőfi-regényhez. 

A költő ott marad Oroszországban, megtanulja a nyelvet, de elveszti az emlékezetét, nem tudja magáról, hogy kicsoda. Tíz évig él így, közben beleszeret egy Puskin-rajongó orosz grófnőbe. 

Később angol barátja segítségével kiderül, hogy magyar, hazautazik, de rádöbben, hogy az országnak már nem tenne jót egy Petőfi. Még találkozik Szendrey Júliával, aztán visszamegy Oroszországba, a tajgába, egy parasztlányhoz.

A romantikus történet után Ákody Zsuzsa kiállt az út szélére. Egyszer le is szólították, megkívánták a friss húst, sőt a lányokat futtató pasasok munkát kínáltak neki. 

De Zsuzsa csak alámerülni akart, hogy megismerje a testüket pénzért áruló lányok életét, kiszolgáltatottságukat. Riportsorozata a lapunkban jelent meg. Első útjára a férje és a barátnője is elkísérte, de másodszor már egyedül ment. 

A lányok csak egy fuvar akkori áráért, ötezer forintért meséltek magukról. Sorsuk szörnyű, egytől egyig áldozatok, mondja Zsuzsa. Akkoriban olvasott egy könyvet ezekről a lányokról, amely rengeteg butaságot, valótlanságot hordott össze. Ezért akarta közelről megismerni az életüket.

A riportsorozatot egy egyiptomi történet követte az írói műhelyben, de a kéziratra nem talált kiadót. S aztán színre lépett Zakar Zita, vagyis Zazi, a negyven körüli író. 

A regény alcíme Történet egy szerelemről. Zsuzsa a vele egykorú nőknek szánta a regényt. Nemcsak húszévesen, hanem idősebben is vigyázni kell a férfiakkal, magyarázza nevetve. 

A férfiak rafináltak, átvágják a nőket. Okulni, tanulni lehet Zazi történetéből. A regény egy házasság története, "krimi" és pszichodráma is, szerelmi bűnügy, melyben Zazit három férfi szereti. 

A titokzatosság légkörében a szerzővel létezésünk alapkérdéseiről: szabadságról, szeretetről, félelemről, sebezhetőségünkről gondolkodunk - hangzott a könyvheti ajánló. 

A Zazi siker lett, de Zsuzsa férje mind a mai napig nem olvasta el. Állítólag a három idősík bonyolultsága miatt, amelyekkel szerintem nincs semmi baj, jól időzítettek, tökéletesen illeszkednek egymáshoz. A regény mindenesetre jó lecke a férfiaknak, időnként találva érezhetjük magunkat.

Zsuzsa új regényen dolgozik, amely egy papról és egy színésznőről szól, de nem szerelmi történet. Olykor pár napra egyedül elvonul Nemesvitára, a kis nádfedeles alkotóházukba. 

Csabrendek még nem a világ vége, de közel van hozzá, egy író esélyei, lehetőségei korlátozottak. Zsuzsa inkább családanyának tartja magát, mint írónak, de egyre többen ismerik a nevét, olvassák könyveit. 

Amikor megjelent a Földanyácska gyermekei, a kiadó, Benke László meghívta a Magyar Írószövetségbe. Zsuzsa ott találkozott Sánta Ferenccel, az író kezet csókolt neki, pár szót váltottak. 

A szemére mind a mai napig emlékezik. Ahogy Sánta Ferenc ránézett, Zsuzsa érezte, itt nincs mellébeszélés, itt nem lehet hazudni, ez az ember mindent lát. Azokat a szemeket soha nem felejti el. Most már elkísérik írói pályáján. 
 
Fotó: Gáspár Gábor

*

Ákody Zsuzsa 1961. szeptember 8-án született Kapuváron. Az általános iskolát itt végezte, majd Sopronba járt gimnáziumba. Szombathelyen ápolónőnek tanult, Székesfehérváron pedig Államigazgatási Főiskolán szerzett diplomát. 

Jelenleg másoddiplomás a Corvinus Egyetemen, ahol környezetvédelmi igazgatási szekértőként végez. 

Férje, dr. Szakács Imre Csabrendeken és Sümegen fogorvos. Nagyobbik fiuk Pécsen orvostanhallgató, a kisebbik az ELTE hallgatója, környezettudósnak készül.