Büntetik az energiatakarékosságot

A felügyeleti szerv szerint így van ez jól: a rendszer fenntartását meg kell fizetni. Bármi áron.

Tíz év alatt több mint felére csökkent a veszprémi Simon utcai társasház energiafelhasználása, ami zöldberuházásoknak és  bármennyire is igyekszik szerénységénél fogva háttérben maradni  Szabó Ferenc közös képviselő (villamosmérnök), lelkesedésének és rábeszélőképességének köszönhetően. Kiemelkedő eredményeket értek el úgy, hogy szinte alig kellett pénzt befektetnie a hatvan családnak. 

Minden a panelprogrammal kezdődött: sikeres pályázatukkal kicserélték a nyílászárókat és korszerűsítették a fűtési rendszert. 

Termoszelepeket és költségmegosztót szereltek minden radiátorra. 

18 hónappal ezelőtt pedig lecserélték a régi kazánt, korszerű kondenzációs kazánra és 180 négyzetméter napkollektort szereltettek fel. 

A nyári hónapokban a használati melegvíz 85 százalékát váltotta ki a kollektor. 

A közös képviselő elégedetten beszél a 18 hónapja üzemelő rendszerről. Büszkén mutatja a tetőn látható napkollektorokat, majd a legújabb technológiát képviselő kazánt, amely naprakészen mutat minden adatot. 

Ezekből aztán Szabó úr korrekt táblázatokat, kimutatásokat készít. Sokakkal megosztotta már tapasztalatait, de mint kissé szomorúan megjegyzi, kevés közöttük a veszprémi. 

Eredményeik országosan kiemelkedők, bár a nagy nyilvánosság előtt ez nem ismert: éppen találkozónk előtti napokban mutatnak be egy budapesti projektet, mely mélyen a veszprémi eredmények alatt marad, mégis országos szenzációként tálalja a sajtó. 

De mint már említettük, Szabó úr nem a dicsekvésről ismert, sőt többször arra kér, csak úgy írjunk róla, róluk, hogy az ne visszatetszést, hanem követendő jó példát mutasson.

Hát íme. A csoda az egészben az, hogy a 34 milliós beruházás, önrész befizetése nélkül, szinte alig került pénzébe az érintett hatvan családnak. 

Lakáskassza konstrukcióban valósították meg a beruházást, ami azt jelenti, hogy a tulajdonosokkal előtakarékossági szerződést kötött a bank. Végül jobban járnak, mint a kamatmentes hitellel, hiszen az öt év alatt a 34 helyett mintegy 31 millió forintot fizetnek vissza. 

Mindez a napi kiadásokban úgy jelentkezik, hogy a beruházásoknak köszönhető csökkenés összegét nem visszafizetik a lakóknak, hanem a fejlesztési alapba helyezik, azt fordítják a törlesztésre. 

Egyszerűbben: nem kerül semmibe, viszont öt évig nem érzik a pénztárcájukon, hogy kevesebb energiát használnak. Viszont azután!

A sikertörténetnek egyetlen hátulütője akadt, amire talán senki nem gondolt, mégpedig, hogy a szolgáltató akkor is fizettet, ha nem szolgáltat. Ahogy Szabó úr fogalmaz, a szolgáltatók hazai monopolhelyzetéből adódóan megtehetik, hogy virtuális szolgáltatást fizettetnek meg.

Én ezt nem tudom elfogadni  csóválja a fejét valóságos irodának berendezett szobájában , igenis, éljen meg a szolgáltató abból, amit elad. Ne a készenléti díjból. Rendelkezésre állási költsége ugyanis mindenkinek van. 

A fodrász is fizeti villanyt, ha nincs is vendége, sőt, benzinkutak is nyitva vannak a nap 24 órájában de nem fizettethetnek külön alapdíjat, vagy készenléti díjat a vonzáskörzetükben élő fogyasztókkal. 

Érveit Szabó úr számos fórumon hangoztatta, legelőször az E.ON-nál, majd a fogyasztóvédelemnél, végül az Energiahivatalnál kötött ki, ahol ezen ügyeket elbírálják. Meglepő választ kapott: csak nem képzeli, hogy a rendszer fenntartását nem fizeti senki?

Ma az a helyzet Magyarországon, hogy a szolgáltatók büntetik azt, aki energiatakarékos rendszereket használ, miközben a kormányzat minden fórumon erre ösztönzi az embereket. 

Ez olyan ellentmondás, amit fel kellene oldani, de maga az energiahivatal sem ismeri el. Pedig a számítások bizonyítják, hogy ahogy csökken a fogyasztó energiafelhasz-nálása, bizonyos mérték után akár hatszorosára emelkedik a gázért kifizetett köbméterenkénti, vagy a villamosenergiáért kifizetett kilowttóránkénti ár. Erre a szolgáltató azt mondja, hogy ők csak rendeletet hajtanak végre, forduljunk az energiahivatalhoz.

Ott pedig azt állapították meg Szabó úr felvetésére, hogy az E.ON a jogszabályoknak megfelelően folytatja a számlázási eljárását, az alapdíj felszámításának eltörlésére pedig nem kötelezhetik a társaságot. 

Szabó úr ezt a választ nem fogadta el, jogszabály-módosításra tett javaslatot, mivel az szerinte antiszociális és diszkriminatív, mire az energiahivatal azt válaszolta: továbbították kérését a jogalkotó felé. 

A hivatal a továbbiakban a jogszabályban foglaltakra hivatkozik, aláhúzva, azokat be kell tartani. Megjegyzik emellett, hogy Szabó úr érvei a versenyszféra más szereplőivel kapcsolatban nem korrektek, hiszen az egyes szolgáltatások ellentétben az áramszolgáltatással nem folyamatosak. "…ahogy például a hűtőgép árának felét sem kérheti vissza arra való hivatkozással, hogy csak félig szokta telepakolni, az elosztói alapdíj csökkentésének sincs létjogosultsága azon alapon, hogy az adott felhasználói helyen alig van fogyasztás  érvel a hivatal", ami Szabó úr szerint a laikus számára s nyilvánvaló, hogy nevetséges.

A lényeg, hogy azért fizetünk, mert itt van az áram, és bármikor bekapcsolhatjuk  mondja, mert a levélben tanácsolttal szemben, miszerint a leírtak megértésével mérséklődik a díj vonatkozásában kialakult ellenérzése, továbbra sem fogadja a kissé sántító érvelést. 

És folytatja, amit elkezdett: hamarosan egy újabb remélhetőleg nyertes pályázatnak köszönhetően kicserélik a gáz mérőórát, ami után megint csak csökken a fizetnivalójuk.