Kipróbálta a vakságot - Egy nyolcéves kisfiú esete a sötét világgal

Napló online - A Magyar Lapkiadók Egyesülete az idei budapesti Sajtófesztiválra pályázatot írt ki fiataloknak. A legötletesebb pályaművek közül a fesztivál közönsége szombaton dönt a győztesről. Egy pápai kisfiú is a legjobbak között van, aki érdekes témát választott: kipróbálta a vak ember életét. A képriport szereplői: Orsós Sándor harmincegynehány éves és Mészáros Marci nyolcéves vidám fickók Pápáról. És Hektor, a vakvezető kutya...

Szausev Xénia

Kipróbáltam a vakságot

Ma kipróbáltam a vak ember életét. Úgy történt, hogy ellátogatott hozzánk Sanyi bácsi, aki egyáltalán nem lát semmit. Az az ötletünk támadt, mi lenne, ha bekötnénk a szememet, és úgy tennék, mint ő. Elindultam egy rövid sétára a környéken, persze Sanyi bácsi meg Hektor támogatásában.

Nekem már a lépcsőn lejutás is nehéz volt. Pedig tudtam, körülbelül hogyan lehet...

- Érzed, hogy itt már süt a nap?
- Nem én. Várj, nekem kellene kérdezni. De ki bír ennyi felé figyelni!

- Itt már finom puha a talaj.
- Még az is lehet... Sanyi bácsi, mindig is vak voltál?
- Lényegében igen. Mindenesetre harminc éve nem látok semmit.

OLDALTÖRÉS: vaksag

- Képesek vagyunk még Hektort is összezavarni, annyit beszélgetünk. Pedig ő soha nem téved.
- Igen, elakadtunk a tujákban, Sanyi bácsi. A kerítés mellett lehetünk. Mondd, hogyan jutottál Hektorhoz?
- A csepeli kiképző központból kaptam. Jól megvagyunk, családtag. Amikor meg nincs szolgálatban: kutya.
- Ketten vagytok a család?
- Vannak rokonaim, meg is látogatnak. A környékről való vagyok.
- Nem arra gondolok. Hallottam I... néniről...
- Hohó! Ő már nincs velünk. De majd lesz más.

- Marci, gyere, cseréljünk, te vezess engem Hektor segítségével!
- Oké, úgy talán könnyebb...

- Fogd a botot is, és mondjál valamit a társamnak, mert különben nem indul.
- Tovább, előre! Ez jó vezényszó, úgy látom. Vagyis nem látom, de megyünk. Lassabban!
- Ezt nem érti. Mondd: lassíts!
- Lassíts!

OLDALTÖRÉS: vaksag

- Menjünk ki az utcára! Ez egyre jobb! Hol lehet a kilincs?
- Hektor mutatja. Amerre az orra áll. Tapogasd ki!
- Azért ez csuda jó! Hogy lehet az, hogy nem engedtek be Hektorral a bevásárlóközpontba?
- Már túl vagyunk ezen. Kárpótoltak minket, én meg odaadtam a pénzt a vakok és gyengénlátók intézetének meg a vakvezetőkutya-kiképzőnek.
- Olyan gazdag vagy?
- Mondjuk...

- Hadd fogjalak! És döntsd el, merre menjünk!
- Hektor, jobbra! Mit dolgozol most? Mert azt tudom, hogy nem az iskolában, ahol az anyukám meg a Kati néni, a tanító nénim megismertek.
- Most éppen dossziékat állítunk össze, afféle kézimunka ez. Igen, azelőtt telefonkezelő voltam. Ám azóta is tartom a kapcsolatot a tanárokkal, meg-meghívnak az osztályokba beszélgetni...

- Nő csak kellene a családba. Milyen tetszik?
- Szőke, kék szemű…
- Érdekes!
- És még egy kívánságom van, bár nem vagyok anyagias. Legyen gazdag!
- Hol lehetünk...?

OLDALTÖRÉS: vaksag

- Forduljunk vissza! Már nagyon meleged van...

- Mindjárt. Még egy kicsit...

Kedvenc öcsém (ő az egyetlen) irigyelt ezért a sétáért, ezért ő is kipróbálta...
Az udvaron szanaszét hagyott gördeszkámat még sikerült elkerülnie, a kutya nagyon igyekezett, de a csúszdán hasra esett.
Hála a segítségére siető Sanyi bácsinak, nincs rossz emléke neki sem a dologról.

Az tetszett jobban, mikor nálam volt a felszerelés. Vezényszavakat mondtam a kutyának
(nem mindig találtam a helyes szót), tapogattam a bottal. Sanyi bácsinak sokat kellett javítani az utasításaimon.
Végül hazaértünk.

OLDALTÖRÉS: vaksag

- Most már kendő nélkül se látok semmit...

- Játssz egy kicsit Hektorral, Marci! Hadd legyen most kutya-élete!

- Kati néni, mi lenne, ha az én kutyám a Sanyi bácsinál lakna egy darabig! Fegyelemre szokna! Sanyi bácsi, lehet? Lehetne ezentúl gyakrabban találkoznunk?

- Lehet, hogy jót tenne. Mondd, Marci, milyen volt vaknak lenni?
- Jó! Ennyi időre...
- Örülök, hogy jól mulattál.
- Hát azért nem nagy mulatság semmit se látni az egész életben...

Fotók: Mészáros Csaba