A szovjet gyerekek boldogsága, avagy egy ellopott élet

A burjátföldi Gelja Markizova papájával, a Burját-Mongol Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság mezőgazdasági népbiztosával járt a Kremlben 1936-ban. Egy ideig elüldögélt az értekezleten, aztán elunta, felállt, és virágcsokrával odatopogott a Népek Atyjához. Az láthatón megörült neki, felkapta, és a fényképezőgépek máris villogni kezdtek. Gelja már másnapra híres lett, az összes újság címlapjáról ő mosolygott az emberekre. A boldog szovjet gyermekkort szimbolizáló jelenetről sok millió példányban nyomtattak ki plakátot, még az annak nyomán készült szoborból is több mint hárommilliót állítottak fel országszerte. A matrózruhák forgalma egy csapásra megnőtt, a fodrásznál mindenki olyan frizurát kért a gyerekének, "mint azé a kislányé".

A következő évben azonban letartóztatták, majd kivégezték Gelja apját a japán titkosszolgálat irányítása alatt működő, burzsoá-nacionalista, szovjetellenes, pánmongol szervezet keretében végrehajtott diverziós tevékenység vádjával. A kislányt anyjával Turkesztánba száműzték.

A Kremlben szinte pánik tört ki, hogy Sztálin a nép ellenségének gyermekét ölelgeti. Megsemmisíteni a plakátokat és a szobrokat nem lehetett, mert senki nem mert volna kezet emelni rájuk. Végül úgy döntöttek, hogy helyettesíteni kell Gelját.

A célra a szintén ferde szemű, azerbajdzsáni Mamlakat Nahangova ismert sztahanovista úttörőt szemelték ki. A szobrok talapzatán átvésték a címet. Már csak a tanúkat kellett elhallgattatni.

Gelja anyja 1938-ban váratlanul elhunyt, lánya egészen a rendszerváltásig úgy tudta, hogy öngyilkos lett. A feltáruló titkos archívumokból azonban kiderült, hogy a turkesztáni belügyi szervek annak idején utasítást kértek Moszkvától, mit tegyenek a száműzött Markizovával, aki továbbra is őrzi a lányáról és Sztálinról készült fotót; azt a tömör választ kapták, hogy tegyék el láb alól.

Georgij Lavrovot, a Sztálin és Gelja szobor alkotóját sietve 15 év Gulagra ítélték.

Halála előtt a mama gyakran mondogatta az akkor nyolcéves Geljának, hogy ha vele történik valami, akkor utazzon Moszkvába a nagynénjéhez. A kislány úgy is tett. A húszéves nagynéni férjével, Szergej Dorbejevvel örökbe fogadta, neve Engelszina Dorbejeva lett. A férfi az állambiztonsági hatóságnál dolgozott, de soha többet nem léptették elő.

Engelszina történelem szakon végezte az egyetemet, egy időben Szvetlana Allilujevával, Sztálin lányával. Mindketten tudták, ki a másik, és elkerülték egymást. Később Gelja-Engelszina férjhez ment egy diplomatához. A férj Indiában lett kultúrattasé, szépséges felesége sokszor fényképezkedett vezető politikusokkal Mahatma Ghanditól Nyikita Hruscsovig.

Anatolij Alaj fehérorosz dokumentumfilmes sok éven át kereste, és végül 2004-ben megtalálta a "kislányt a plakátról". Gelja mesélni kezdett neki ellopott életéről, Alajnál azonban kevés film volt, ezért csak tízpercnyi próbainterjút tudott rögzíteni a még akkor is szép asszonnyal. Megbeszélték a következő találkozót, és Alaj hazautazott kazettákért.

Engelszina úgy döntött, hogy végre helyreállítja a nevét. Felhívta Mamlakatot is, de az nem akart vele beszélni. Gyerekei szerint az asszony nagyon boldog volt, hogy végre feltárhatja történetét, és hogy jól nézzen ki a felvételen, elutazott Törökországba napozni. Ott azonban váratlanul meghalt.

A próbainterjú egy hosszabb dokumentumfilm része lett, de az alkotás máig nem került a nézők elé. Most a Moszkovszkij Komszomolec című lap közölte belőle részleteket
(MTI)