A drámák soha nem érnek véget

Zazi egy sikeres ügyvéd felesége, három fiúk van, akik csak az említés szintjén jelennek meg. Az összekuszálódott érzelmi, szerelmi folyamatokban egyáltalán nem játszanak szerepet, Zazi önálló, öntörvényű és határozott asszony, s mint ilyen, kissé önző is, aki megpróbál egyedül felülkerekedni a válságon, azon a krízisen, amely olvasás közben végig a levegőben lóg, csak idő kérdése, hogy ez a boldognak hitt állapot mikor borul fel. S többé már nem beszélhetünk általánosítható, szokványos történetről.
 
Ákody Zsuzsa lendületes, olvasmányos regényt írt, lüktet a történet, jól követik egymást a fejezetek, a műfajok tökéletesen illeszkednek egymáshoz, érzékletesek, jól időzítettek az átkötések, és persze nagyszerűen megrajzolt jellemekkel találkozunk. 

Tipikusan mai, szimpatikus és ellenszenves figurák vonulnak fel előttünk. Zazi csinos, vonzó nő, sikerei elején járó háromkötetes írónő, felismerik, megszólítják. 

Grafitceruzával dolgozik, ami nem konzervatív, inkább kedves vonás. Férje, Erik, menő sztárügyvéd, nagy darab, robosztus pasas, ráadásul iszonyú Brecht-rajongó, amely a fiatal Zazit megviseli; ott van Adél, Zazi édesanyja, aki elhagyta a férjét, mert élni akart, szabadon, kitárulkozva, testi és lelki értelemben egyaránt; megismerkedünk Lindával, a barátnővel is, felbukkan Bandi, a dúsgazdag barát is, és Zazi körül egy lófarokba kötött hajú pali is ólálkodik.
 
A regény cselekménye három szálon fut, ezért szóltam belső műfaji eltérésekről, amelyek engem meggyőztek, a szerkezet elbírja ezt az alkotói megoldást. Meghatározó a jelen idejű történet, ebből lép ki Zazi a naplója segítségével, amelyet 32 évesen kezdett el vezetni, és egy gyékényládában őrzi. 

S szembesülünk a regénybe applikált regénnyel is, amely fikció, de szereplői ugyanazok, ám a cselekmény bizonyos értelemben eltér a konkrét, mai regénytől; a ferdítések álmok, vágyak, képzelgések, pszichikai játékok. 

Egy turpisságra is fény derül, de nem árulom el, hogy miről van szó, okai mélyen rejtőznek, motiváltak, bár aki elköveti, nevetségesnek tűnik. Ákody Zsuzsa a jellemábrázolás miatt nyilván ezt fontosnak tartotta.
 
Szenvedélyes szerelmek, valós vagy vélt szerelmi háromszögek, túlfűtött szexualitás, jóízű szeretkezések, hullámzó ragaszkodások, közeledések és eltávolodások, ingatag alapokon nyugvó szeretet  a világ, az élet kliséi montázsszerűen töltik be a regény lapjait. 

Ha eleinte vannak is illúzióink, érezzük, hogy előbb-utóbb romba dőlnek; fájdalmas szakítások és csalódások, egyik óráról a másikra bekövetkező rideg lemondások borítják fel a rendet a szereplők körül. S persze bennünk is, mert olykor magunkra ismerhetünk az írónő alakjaiban. 

Hasonlítunk hozzájuk, és az már a mi dolgunk, hogy ezt hogyan dolgozzuk fel önmagunkban. De kényszert érzünk rá mindenképpen. Két dolog mozgat mindent: pénz és érzelmek - mondja ki az ősidők óta létező, kiirthatatlan igazságot Zazi. 

Negyedik regénye csak nehezen indul be, egyre zaklatottabbá válik a magánélete, elköltözik a férjétől; meglepetések, titkok, rejtelmek merülnek fel kamaszkoráig visszanyúló naplójából és mostani mindennapjaiból, amelyeket erőteljesen, nyomasztóan áthatnak a kétkedések, találgatások, az asszony gyötrelmes napokat él. Eléggé belelovalja magát a váratlan fordulatokba. 

Féltékenysége, gyanakvása 24 évnyi házasság után rohamosan nőni kezd, és ezzel párhuzamosan magabiztossága, kiegyensúlyozottsága lépésről lépésre felbillen, de végül is uralkodik a kialakult, kificamodott helyzeten. 

Fogas kérdések merülnek fel benne: ki volt Erik szeretője, Adél, az anyja, vagy Linda, a barátnője? Netán mindkettő? Miért botlik bele örökösen a nőfaló hírében álló hosszú hajú pasasba? Miért érzi úgy, hogy Erik manipulálja őt? Miért jut el a fülébe egy magánnyomozó iroda létezése? Kérdések, amelyekre Zazi választ keres. Aztán egy nyakába zúduló, rém furcsa eredetű örökség sok mindenre feleletet ad. 

Egyszeriben előhívódik a múltból néhány lelkileg megtépázott, sérült ember. Ki így vagy úgy lett áldozata a sorsnak. Kisiklott, vakvágányra futott életek, házasságok, kapcsolatok. 

Elképzelni sem lehet elképzelhetetlenebbet, mint amit az élet produkál - jelenti ki Zazi a hétköznapi bölcsességet. Az utolsó lapok sűrített és tömény (talán túlságosan is bonyolult) eseményei valóban ezt támasztják alá. 

De a drámák itt soha nem érnek véget, és semmit sem igazolnak  félreérthetetlenül jelzi nekünk Ákody Zsuzsa regénye.