Újra munkában

Közben próbálgatta a hangját, kurjongatott, sikítozott, nagy bölcsen közölte, hogy me-me-me-me-me, megrángatta az elefánt ormányát, megcibálta a gúnárnyakú piros teknőst, elgurult a tévéig, majd a kandallóig, meg vissza. 

Közben persze nagy adag nyálat a csini, fehér pólójára folyatott, majd egy másik adagot nagy hangon kifújt, cuppogott, lábát a szájába vette, többször is, így aztán zoknit kellett cserélni. 

Aztán jött a tisztába rakás, ami elég nehezen ment, mert pörgött, forgott, hisz már minden érdekli, mindent megfogna, a szájába venne, és az is nagy mulatság, hogy kihúzkodja az összes popsitörlőkendőt a dobozából, eközben gaj-gajozott, gagyogott, nevetett, kacagott. 

Az imádnivaló kis hangján mégegyszer elmondta, hogy mememe, aztán újra enni kért. 

Jött az ebéd, sütőtök a kedvence, közben vigyorgott, összetöközte az etetőszék rögzítőkapcsait, többször élvezettel a szájába nyúlt, kikapta a kanalat a tányérból és már az egész világ sütőtökös lett. 

Ivott néhány korty málnás iszit kispohárból, ez a másik kedvenc, aztán az átöltözés következett, nem maradhatott sütőtökös, majd az ebéd utáni szunya. És én ezt sem hétfőn, sem ma, sem holnap nem láthattam, láthatom. Mert itt a munka. 

Luca nélkül ez a néhány óra is nagyon nehéz. Szívem szerint percenként hazatelefonálnék, hogy minden rendben van-e. De miért ne lenne rendben? Tudom, hogy jó kezekben van. Jobbakban már nem is lehetne, hisz apa vigyáz rá...
 
 

A Gyermekszoba on-line képgalériát IDE kattintva érheti el. 

A Gyermekszoba rovatunkban megjelent cikkeket IDE kattintva olvashatják. 

Az ENTEO közösségi portálunk Gyermekszoba klubjához IDE kattintva csatlakozhat.