Egyéves a független Koszovó

220 eurós fizetés, negyven százalékos munkanélküliség

Az új államot egyelőre csak 54 ország ismerte el. Pieter Feith, az EU koszovói megbízottja úgy véli, hogy "jobb lenne, ha többen ismernék el" az önálló Koszovót.

A diplomáciai fejlemények mellett nem túlságosan szívderítő a több mint 90 százalékban albánok lakta független ország gazdasági helyzete. Koszovó Európa szegényháza: a lakosság csaknem fele a szegénységi küszöb alatt él, vagyis kevesebb mint napi 1,5 euróból tengődik, a víz- és az áramszolgáltatás akadozik. 

A munkanélküliség hivatalosan is 40 százalék - egyes körzetekben ennek a kétszerese -, miközben a népesség ütemesen nő, a lakosság csaknem fele 20 éven aluli. 

Akinek van munkája, az sincs könnyű helyzetben: az átlagkereset havi 220 euró, miközben egy kiló hús hat és fél eurót kóstál; a koszovóiak zöme rá van utalva a külföldön - német nyelvterületen, illetve a skandináv országokban - dolgozó rokonok, ismerősök hazautalásaira.

Emellett nagyüzemben folyik a csempészet, súlyos gond a szervezett bűnözés. A fejlődés hiánya egyebek között a mindent elborító korrupcióra vezethető vissza. 

Az erőtlen központi hatalom ötvöződik a családi kapcsolatok felhasználásával való ügyintézés albán hagyományával, aminek eredményeként az egyszerű hivatali ügyektől az ösztöndíjak, sőt az állami megbízások odaítéléséig mindent áthat a kenőpénzek rendszere. 

Jöhetnének a befektetők...

Noha az EU-normáknak mindenben megfelelő törvényeket fogadtak el, e jogszabályok gyakorlati érvényesítése finoman szólva is döcögve halad.

Noha tavaly nyáron Brüsszelben 65 állam, illetve az EU összesen 1,2 milliárd euró újjáépítési segélyt ígért Koszovónak, s máris jelentős összegeket pumpáltak a fiatal államba, ennek egyelőre kevés jele van. 

Idén ugyan várhatóan döntés születik egy 2100 megawatt teljesítményű áramtermelő üzem felhúzásáról - ha ez megvalósul, Koszovó képes lesz áramot exportálni -, de a gyengélkedő gazdaság felélesztéséhez - például a barnaszén-, cink- és ólomkészletek kiaknázásához - külföldi befektetésekre lenne szükség. 

Ezek azonban az országban uralkodó viszonyok, a bizonytalanság miatt egyelőre elmaradnak. 

A stabilitással kapcsolatos nemzetközi aggodalmakat jól tükrözi az erőteljes nemzetközi jelenlét: az ENSZ folytatódó megbízatásával (UNMIK) párhuzamosan megkezdte működését az EU igazságügyi és rendészeti missziója, az EULEX, miközben 15 ezer NATO-katona ügyel a rendre a magyarországi Nyugat-Dunántúl régióval nagyjából azonos kiterjedésű országban.

Új állam születik

Miközben az elmúlt egy évben megszülettek az önálló Koszovó állami szimbólumai - elfogadták az alkotmányt, 18 országban létesült koszovói nagykövetség, további kilencben konzulátus, nyár óta külön útlevelet bocsátanak ki, s a múlt hónapban megalakult a majdani hadsereg csírája -, belpolitikai téren csigalassúságú a haladás. 

Mindennapos a hatásköri összeütközés az UNMIK és az EULEX között. Az északon egy tömbben élő mintegy 50 ezer szerb teljesen kivonta magát a pristinai koszovói albán kormány fennhatósága alól; az itteni közalkalmazottaknak, orvosoknak, tanároknak, bíráknak Belgrád is fizetést folyósít, méghozzá magasabbat, mint Szerbiában, s az itt élők a születési anyakönyvi kivonattól kezdve a személyi igazolványon és az útlevélen át a jogosítványig minden iratot Szerbiában állíttatnak ki.

Hashim Thaci, a fiatal balkáni állam kormányfője mindezek ellenére derűlátó. "Koszovó a NATO, az Európai Unió és az ENSZ tagja lesz, és az egész világ el fogja ismerni (önálló államként)" - hangoztatja. 

Pristinában dolgozó diplomaták ugyanakkor rámutattak arra: Koszovó egy évvel a függetlenség kikiáltása után már nem szerepel a világlapok címlapjain, s több jelből is arra lehet következtetni, hogy nincs olyan külföldi ország, amelyik hajlandó lenne újabb erőfeszítést tenni, és végleges megoldást nyújtani a dél-szerbiai tartomány gondjaira. 

Csak nyugalom legyen - mondják, s egyre gyakrabban hangzik el példaként a befagyott ciprusi konfliktus.