2009.02.13. 16:10
A szabadon úszó színész - Fenyő Iván a véletlenről, az időről, a boldogságról
<b>Veszprém</b> - Azt mondja, szerencsés alkat. <em>Fenyő Iván</em> nem hisz a véletlenekben, s bár nincs még harminc éves, már számtalan színházi és filmszerep van mögötte. Az ország egyik legkedveltebb fiatal színésze a dögös, csábító szépfiú szerepek után most egy igazi zűrös rosszfiút, párttagok feleségeit ékszereitől megfosztó Rönét, a Csókkirályt alakítja a <em>Fenyő Miklós</em> életét bemutató moziban.
Fenyő Ivánnal a Made in Hungária című film veszprémi közönségtalálkozóján beszélgettünk.
- Jól állt önnek végre a rosszfiú szerep.
- Szerintem is, és örülök neki, hogy ezt mondja.
- Gondolom, bele lehet unni ebbe a mindig csábító, mindig szépfiú szerepbe.
- Mindenbe bele lehet unni. Semmi nem véletlen, az sem, hogy épp milyen szerepet játszom.
- Ezek szerint nem hisz a véletlenekben?
- Amik történnek, azok nem véletlenül vannak úgy. Mindennek van egy összefüggésrendszere. Önmagában semmi nem létezik, minden a másiktól függ, és nem véletlenül jön be éppen akkor, amikor. Tisztára, mint egy őrületesen szövevényes háló. Az, hogy éppen, mikor, mi történik veled, mit idézel elő, az nem véletlen.
- Mégis, mi alapján dönt az életében?
- Amit érzek. Nem racionálisan, nem feltétlenül logikusan. Csak néhány hónapja hallottam arról, hogy létezik bennünk a szív-agy. Ezzel a központtal próbálod eldönteni, mit érzel.
Fenyő Iván: Szabadon úszom, az azt jelenti, hogy az élet áramlatában szeretnék minél inkább nyugodtan hátradőlni. És ha elvisz valahova az az áramlat, akkor fontos, hogy ne ijedjünk meg. Menjünk csak arra, amerre visz, de persze rajtunk is múlik egy csomó dolog
(Fotó: Gáspár Gábor)
Látsz egy embert például, aki nem néz ki túl jól, koszos a ruházata, és meghív, hogy gyere, mert mondani akar valamit. Racionálisan nem biztos, hogy mennél vele, mert hogy koszos, meg előítéleteid vannak, de ha hallgatsz a szívedre, akkor azt mondod: most vele kell menjek, mert akar valamit mondani.
- Néhány hónapja jógázik is. Mindig is fogékony volt az ilyen jellegű dolgokra?
- Az egész fogékonyság nem úgy néz ki, hogy június 26-án elindul, hanem eldobsz egy magot, nem mindegy, hogy mikor, és egyszer csak kinő, amikor annak ki kell nőnie hogy ilyen őrületes képekben beszéljek.
Mindenki máskor jön különböző dolgokra rá. Attól függően, hogy éppen hol tart az életében. Én most itt tartok. Öt év múlva megint máshol fogok tartani.
- Tavaly Nepálban töltött egy kis időt. Volt valami kitakarítanivalója?
- Úgy éreztem, hogy el kell mennem. Volt egy nagyon bölcs barátom, aki meghívott magához Nepálba, én pedig úgy éreztem, el kell oda mennem. Mint amikor szomjas vagy, és nyúlsz a pohár után, hogy innod kell. Nem tudok feltétlenül racionális indokot mondani, de a fejlődésedhez szükséges.
- Ez a mostani film hol tart az életében?
- Ott, ahol. Mindig mindent be akarunk tenni különböző boxokba. Nem tudom, most itt tartok az életemben, illetve már nem is itt, mert ezt a filmet leforgattuk, megy a mozikban, most már máshol vagyok. És hogy hol fogok tartani egy hónap múlva...
Ki tudja, addig még bármi megtörténhet. Az sem biztos, hogy kimegyünk innen. Nem tudhatod, hogy mi van. Most épp az van, hogy jól fogadták a filmet, szuper érzésem van ettől, jó az emberek szeretetével találkozni.
- Egyébként így éli az életét is: éljünk a mának, carpe diem?
- Az nem carpe diem. A carpe diem azt jelenti, hogy abból a napból szívjál ki mindent. A mértékletesség az nagyon fontos.
Mert akkor most például teljesen meg lehetne őrülni a szenvedélytől, és azt nem kell. Kell egy egyensúly. De nem arra kell gondolni, hogy mi volt, de nem is arra, hogy majd mi lesz. Mert akkor nem élsz ebben a pillanatban.
- Nagyon tetszett nekem egy interjúban az a megfogalmazása, hogy ön nem szabadúszó, hanem szabadon úszó színész.
- Az nekem is tetszett.
- De mit ért ez alatt pontosan?
- Szabadon úszom, az azt jelenti, hogy az élet áramlatában szeretnék minél inkább nyugodtan hátradőlni. És ha elvisz valahova az az áramlat, akkor fontos, hogy ne ijedjünk meg. Menjünk csak arra, amerre visz, de persze rajtunk is múlik egy csomó dolog. Csinálunk dolgokat, amelyek később visszaüthetnek.
Ha például valakivel nagyon lekezelő vagyok és gőgös, akkor ne csodálkozzak, ha ilyen visszajelzést kapok. Ha próbálok mindenkihez valamilyen értelemben szeretettel hozzáállni, akkor remélhetőleg azt kapom vissza én is. Én is teszek a dolgokért, hogy miért és hogyan alakulnak. Csak hagyni kell.
- Mindezek közben azt érzem önön: pontosan tudja, mit szeretne. Mint ahogy azt is tudta már 15 évesen: színész lesz.
- Amikor érzed, hogy ezt kell csinálni, akkor ezt kell csinálni. Például amikor ki akartam menni Nepálba, akkor el kellett mennem. Vagy amikor elvállaltam a filmet, és ott dolgoztam, és minden energiámat beletettem, és valamit szeretnék ezzel a szereppel, akkor ezerrel azt akarom.
És ez nem azt jelenti, hogy csökönyös vagyok, csak akkor azt a dolgot nagyon kell csinálnom, száz százalékosan.
- Mi teszi önt boldoggá?
- Hát, jól vagyok. Mindent szeretek, ami az életben jó. Jó így most dumálni például. Jó, hogy megadja a lehetőséget, hogy ilyenekről beszéljek, amivel esetleg önnek is adok valamit, meg másoknak is, és közben én is gondolom végig hangosan ezeket a dolgokat.
Ez már jó. Jó volt az is, hogy itt voltunk, meg hogy most megyünk kajálni a többiekkel.
- Néhány hónap múlva harminc éves. Volt valami képe mondjuk 20 évesen, hogy majd mi lesz önből ekkorra?
- Nem, és most sincs. Nem kell, mert bezavar. Mert akkor ahhoz futsz, és semmi mást nem látsz meg, amik jönnek. Ha meg eléred, akkor mi van? Megint futsz valami felé. Ne határozzak meg előre semmit!
- Azért milyen a viszonya az idővel? Számít ez valamit, hogy most harminc?
- Szép szám. Jó szám. Nem fogok olyan iszonyú nagy partit csinálni, de biztos elmegyünk a barátaimmal a tengerhez. Mindig, amikor egyikünk harminc a barátaim közül, akkor elmegyünk valami olyan helyre, ahova ő akar menni.
Én majd elviszem őket egy apartmanba, ahonnan magasról rá lehet látni a tengerre, vannak olajfák, egy igazi halászfalu, megyünk majd a piacra halért, én majd biztos csinálok valami halételt, biciklizünk, túrázunk, beszélgetünk, elvagyunk.
És ha véletlenül nem így alakul, akkor meg azt mondom: na nézzük, akkor ebből mi lehet!