Miért hasonlítunk házi kedvenceinkre?

A jelenségnek evolúciós gyökerei lehetnek, hiszen nagyobb biztonságban érezzük magunkat a hozzánk hasonló egyedekkel - állítja Fodor Ildikó klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta.

A szakember szerint pszichológiai tény, hogy szeretünk önigazoló módban működni, tehát olyan társakat választunk, akik megerősítenek bennünket hitrendszerünkben, karakterünkben, viselkedésünkben.

- Bár az emberi társválasztásnál önmagában jelentős különbség van a férfiak és nők működése között, mégis azok a jó párkapcsolatok, ahol jelentős hasonlóságok vannak felfogásban, világlátásban, temperamentumban. A „hasonló hozzám" érzés csökkenti a mindenkiben jelenlevő - szintén evolúciós gyökerű - kirekesztettségérzéssel kapcsolatos szorongásokat, de szerepet játszik az utódokról való gondoskodásban is, hiszen a hasonlóság azt is üzeni: az én vérem, mi nem támadunk egymásra, egy csapat vagyunk - hívta fel a figyelmet a szakember. Hozzátette: a háziállataink kiválasztásánál szintén önkéntelenül igyekszünk aszerint válogatni, hogy melyik faj, illetve fajta temperamentuma illeszkedik a miénkhez. A kutyafajták nagy száma miatt jobban válogathatunk, mint más állatfajoknál, így a „vonzalmunkban" ösztönösen megnyilvánulunk és tudattalanul a valahonnan ismerőst, a hozzánk hasonlót választjuk.

- Bár játékos tesztekben kísérletet tesznek rá, nem lehet típusokba sorolni a kutya, illetve macskatartók személyiségét, mivel nagyon sokféle ember tart egyik vagy mindkét fajta háziállatot. Ráadásul még az adott fajon belül a fajtáknál is nagy különbségek vannak - ismertette Fodor Ildikó. Példaként hozta fel, hogy a német juhászkutyákat tartják családi kutyaként, és a rendőrségen szolgálati kutyaként is. A kutatások szerint a genetikai adottságok és a környezeti hatások interakcióban vannak, azaz a nem túl markáns génekre módosítólag hatnak a környezeti tényezők, mint például a gazdák attitűdje vagy a kiképzés. Tehát a házi kedvenc kiválasztásán túl a tartás mikéntje, az állattal való bánás is befolyásolja az állat genetikailag meghatározott főbb temperamentumbeli jellegét és viselkedését.

- Manapság sokkal gyakoribb, különösen városokban, emeletes házakban tartott kedvenceknél, hogy a háziállatokkal a gazdáknak még a korábban megszokotthoz képest is szorosabb, intimebb viszonyuk van, hiszen szó szerint össze vannak zárva egymással. Ahogy az állat is hat a körülötte élőkre, harmonizálja ragaszkodásával, szeretetének kifejezésével a gazdája fizikai és lelki működését, az is megfigyelhető, hogy a figyelmes bánásmód a szoros, személyes viszonyban tartott állatra is kihat. Így alakul ki az a sokak által jelzett tény, hogy összehangolódnak házi kedvenceikkel és az állat képes bizonyos személyiségjegyekben idomulni a gazdájához - emelte ki a pszichológus, akinek a terápiás praxisában többször előfordult, hogy a hozzá fordulók kutyával érkeztek például azért, mert vakvezetőkutya-kiképzésében vettek részt. Fodor Ildikót is meghatotta a kutyák nyugalma, ahogy megérezték, a gazdáik „jó helyre jöttek", ahol biztonságban és törődő figyelemben részesülnek. Kifejezett terápiás értékkel bírt a jelzés, ha a gazdákban feszültségek keletkeztek, különösen akkor, ha az illető ennek nem is volt tudatában.

Fotó: Pesthy Márton

- Sok gyermektelen pár gyerekpótlékként tart állatot. Ilyenkor nagyon erős kötődés tud kialakulni az állat és a gondozók között, olyannyira, hogy az állat elvesztése nagyon komoly veszteségélménnyel, gyászreakcióval jár. Azt is kimutatták, különösen a kutyáknál, hogy a gazdák távozására az emberre jellemző kötődési nyugtalansággal reagáltak, s attól függően, hogy milyen volt gazdájukhoz a kötődésük jellege, zavarodottan, támadólag, kétségbeesetten, illetve kicsit feszülten ugyan, de bizakodó várakozással tekintettek - számolt be a pszichológus. Úgy látja, amióta az állattartás színtere az udvarról és kertből az ember életterébe került, még nagyobb az egymásra hangolódás lehetősége állat és ember között.

Horváth Dorina szereti az állatokat, kedvencei a kutyák

Általánosságban mégis megállapítható, hogy ha egy állatnak lehetősége van a természetes közegében, a természetben is lennie, akkor ösztönösségével, a természetre hangoltságával sokkal inkább gyógyító erejűvé válik az ember számára. A pszichológus azt javasolja, hogy akinek nincs lehetősége házikedvencet tartani, járjon sokat a szabadban, de legalábbis tegye az íróasztalát egy olyan ablak elé, ahol fa is van, és a monitor mögül néha elrévedezhet a táncoló faleveleket figyelgetve.