Erdélyi anzix - Kihalóban lévő, emlékekkel és élményekkel teli világ

Gábor a színeslevelű békaszőlő megírását sürgette, amit én ez idáig kizárólagosan szétrohadt állapotban láttam, és ehhez a tényhez egy további betűt sem tudok hozzátenni, azt elszámítva, hogy a víz alatt foszló levelek látványa az undok, a lesújtó és az érdektelen egyenlő arányú keveréke fényképészetileg.

A háttérben a Fogarasi-havasok

Aztán eszembe jutottak olyan szilánkok is, hogy megfigyeltem a házi légykapóimat, ahogy nekiszállnak a falnak, kikapják a repedésben tanyázó kaszáspókot, aztán elrúgják magukat a faltól a mutatvány befejezéséül. Majd elmélkedtem kicsit már elhalálozott Nutella nevű macskámon, aki ilyentájt nagyszabású forgalmat bonyolított le a patak és a szoba között, minden alkalommal egy nagy vizes és halszagú levelet hozva ajándékul, amellyel roppant izgalommal toporgott az ablakpárkányon. Igaz, időnként hosszú, cipőfűzőszerű gilisztákkal is elhalmozott, amelyeket általában a szőnyeg alá dugott el, gondolom, a szűkösebb időkre.

Békászó sas még gyakran kerül szem elé Erdélyben

És itt aztán meg is álltam végleg. Szitáló eső, a vándor libák halk gágogása a köd mögül, gombának pedig itt van még utoljára a tányéron az a bizonyos ördögszekér laskagomba, amit hivatalosan a mezei iringó mellől gyűjtöttem be mint a laskafélék egyetlen nem fán növő képviselőjét, aki viszont a már említett iringóval lépett meghitt gyökérkapcsolásba. A gomba a szalonnás-krumplis gombóc mellett kelleti magát, vajban sütve és rozmaringgal megszórva - hogy a poroszos ízek mellett legyen egy leheletnyi mediterráneum is. A szakleírás azon részeit viszont nem ajánlanám jó szívvel egyetlen olvasónak se, ahol azt taglalják, hogy mivel keverhető össze micsoda, mert az ember utána, lehetőleg evés közben, úgyis csak a nagy döggombára fog gondolni, meg a súlyosan tönkretett emésztőrendszerére.

Demsus a legrégibb ma is használt ortodox templom Erdélyben

A mediterráneum amúgy meg egyáltalán nem azt jelenti, hogy finomkodnánk étkezésileg. A francia részén, Provence-ban egy kedves vár alatt, ahol de Sade márki írogatta emlékiratait és fogalma sem volt róla, hogy egyszer majd most nem részletezendő tettei miatt nem kevesebbet, mint a szadizmust fogják róla elnevezni, egy pékségszerű reggelizőben szendvicset kértem, mire úgy néztek rám, mintha cselédlányokat mentem volna toborozni a vár egykori gazdájának. A pékmester levágott egy nagy karéj kenyeret, majd egy darab nyers füstölt sonkát, mindezt a kezembe nyomta, közölte, hogy dix euro, majd utána többet rám se nézett, mint szendvicsevő, feltehetőleg angol féregre.

Élet a hegyekben

Nos, itt kezdtem el lapozni az internetet a megfeneklett szendvicsnél, és egy cikken szélesen kezdtem mosolyogni. Az írás a vásárok utolsó mohikánjáról értekezett, amelyet ősszel tartanak Erdélyben, Kőrös-feketetón. Az autentikusság bizonyításául lefényképeztek egy öreg cigányembert, aki egy olyan hangszeren játszott, ami feltehetőleg a trombita és a hegedű félrelépéséből születhetett, mert ugyan vonóval húzták rajta a nótát, de oldalt egy kacér trombitatölcsér állt ki belőle.

Gyerekek Torockón

A muzsikus szemei elég fáradtak voltak harminc év vásári muzsika után, de így is rögtön ráismertem arra az emberre, aki akkor is már a mititésbódé körül húzta a talpalávalót. Akkoriban egyébként ez volt ott az egyetlen kapható élelmiszer - lényegében darált hús zsírban kisütve, enyhén kutyagumira hajazó külsővel. Adtak még hozzá egy marék barna kenyeret, és innivalónak ott volt egy Ursus nevű sör, amelyet íze alapján feltételezhetően medvevizeletből csináltak. A vásáron kapható volt továbbá - a teljesség igénye nélkül - autógumiból készült hegyi topánka, gyógyfüvek és gyökerek, birkakolompok, üstök, valamint - Rejtőt idézve - elég nagy pofonok a kocsmasátor körül.

Kapu a Gyimesen

Egy székely honfi halálrészegen belemászott a combig érő Körösbe nagy szűrrel a vállán, s természetesen hanyatt is esett. És mivel a szűr körülbelül olyan százkilósra szívta meg magát a vízben, innentől kezdve esélye sem volt felállni, amíg kötéllel és lóval ki nem vontatták. Egyszóval jól mulatott mindenki. Mindez történt a nyolcvanas évek derekán, amikor Ceausescu, a Kárpátok géniusza még nem is sejtette, hogy öt év múlva feleségével együtt agyonlövi őket egy rögtönítélő katonai bíróság.

Kerc, a 13. század közepén épült cisztercita templom és kolostor

Erdély egyébként akkoriban sokkal messzebb volt valahogy, mint manapság, mind virtuális távolságban, mind spirituálisan. A vonatok, amelyek teljesen menetrend nélkül indultak, csak úgy, szigorú ellenőrzés alatt álltak. Egyenruhások sétáltak rajtuk, és az egyik csak úgy kivette a kezemből a bicskámat, amivel szalonnát vágtam, és zsebre rakta. Elég fagyott csendben utaztunk így Kolozsvárig.

Lovagvár a hegyek alatt, Fogaras

Mennyire más volt ez, mint az akkori Jugoszlávia, ahol Bosznia sötét szívében a bosnyák hegyirabló külsejű urakkal, akik hihetetlen módon egy kecskével utaztak a kupéban, rettenetesen bepálinkáztunk, és hajnalig felváltva ordítottunk magyar, illetve helyi népdalokat és siratóénekeket.

Marosszentimre, pusztuló templom - fogyó nép

De hát ez is elmúlt. A globalizáció elérte ezeket a helyeket is, bár, legyünk őszinték, azért birkózni kell itt neki nagyon, és csak részsikereket ér el, akárcsak az albán szabadtéri cipőboltoknál, ahol a vevők öt köbméter cipőből próbálnak összeguberálni párokat, és a szemétszállítás intézménye is teljesen ismeretlen arrafelé, meg az aszfaltút is, így a hatalmas, feltehetően lopott Mercedesek egytől egyig tíz kilométer per órával vánszorognak a kátyús kavicsúton.

Vörösmart, erózió a Vörös-árokban

Növényekről, úgy látom, keveset írtam. Mindazonáltal megjegyezném, hogy babérfüzes lápok elég gyakoriak arra a vonatsín mellett is, és a hatalmas termetű szibériai hamuvirág szépen nő benne, míg nálunk a bátorligeti őslápra visszatelepítve is megmakacsolta magát és azért sem akar virágozni, Albániában pedig láttam egy akkora hangyalesőt, amiről úgy gondoltam odáig, hogy az ilyen méretű ősi szerkezetű rovarok a karbon környékén kihaltak.

Zágon, Mikes Kelemen szülőháza

De nem. Kihalni csak ez a színes, emlékekkel és élményekkel teli világ fog, hogy helyette az emberek egészségesen táplálkozva és fitneszelve unatkozzák szét magukat, anélkül, hogy legalább egyszer belekeveredtek volna egy vásári tömegverekedésbe.