A nő, aki újraírta a meséket

Alice történetét követte a 2014-es Demóna, amely új megvilágításba helyezi a negatív karakter történetét. Jelenleg éppen a folytatásán dolgozik, valamint a Szörnyella de Frász című élőszereplős filmet is ő írta. (A bemutató időpontja még ismeretlen, annyit tudunk, hogy a szőrmemániás nőszemélyt Emma Stone alakítja majd.)

Munkái mostanáig 3.2 billió dollárt hoztak a konyhára, szerintünk ez az összeg hamarosan a többszörösére növekszik, minekutána a tengerentúli mozikban ma mutatták be az Alice Csodaországban második részét. Az írónő egyébként szeret elrugaszkodni a valóságtól, a Demóna, sőt Alice sztorija sem követi az eredeti Lewis Carroll regényt. Vegyük például a Szív királynőt: Woolverton olyan személynek ábrázolja a karaktert, aki valamikor jó ember volt, de rossz dolgok történtek vele, amelyek átformálták jellemét. (A Demónánál szintén hasonló dologról van szó).

Lenne itt még egy érdekesség, méghozzá a Szépség és a szörnyeteg történetével kapcsolatban-a héten mutatták be az élőszereplős változat első hivatalos előzetesét, amit egy nap alatt több mint 92 millióan láttak-. Woolvertonnak meggyűlt a baja Belle karakterével, merthogy szerinte a klasszikus, áldozat-szerepben tetszelgő hercegnők kora lejárt, egy olyan okos és talpraesett lánynál pedig, mint amilyen Belle, nem lett volna életszerű, hogy csak ül az ablak mellett, miközben várja a szőke herceget. Az inspirációt Katharine Hepburn alakításából (Little Women) merítette, sikerét pedig mi sem bizonyította jobban, minthogy a Disney alkotói akkortájt kezdték újragondolni a hősnők szerepét.