A Gemenc és a Dráva vidékén

Iparoskör, dalárda, pesti divat és egy hatalmas főtér, aminek legfőbb funkciója a halászléfőző verseny háromszáz bográcsának helyet adni, valamint a február végi hurka-kolbász sokadalomnak, ami a hidegre való tekintettel sátras kivitelben zajlik.

Fekete galagonya

Nyáron minden magára valamit is adó bajai polgár kiköltözik a magas lábakon álló hétvégi házába a Duna mellé, ahol esténként halászlét főznek, és sok szekszárdi bort isznak hozzá, avagy a kimondhatatlan nevű sebabcsicsát sütögetik, ami egyenes ági rokona az erdélyi mititének és a közép-ázsiai kebabnak, mint darált és parázson sütött birkahús.

Fekete gólya, a háborítatlan erdők költőmadara

A várost alulról egy nagyon kedves holtág, a Sugovica öleli, ami nem tévesztendő össze a szintén e tájra jellemző sligovica nevű szilvapálinkával, valamint a főtér és a folyóág másik oldalán található a Petőfi-sziget, ami nevét talán a helyiek kisebbrendűségi komplexumától hajtva kapta meg, mint az egyetlen hely az országban, ahol Petőfi nem fordult meg.

Fürtös gyűrűvirág

Maga a Gemenc a folyam másik partján helyezkedik el. Nehéz róla olyasmit mondani, amit még nem írtak és filmesítettek meg. Így nekem az emlékezés marad. Itt fogta például első Apatura metis lepkéjét Hreblay Márton, sajnos már csak múltban élő lepkészünk, aki külön kimenőt kért a laktanyából, tekintettel erre a fontos ügyre. Őróla az a kép maradt meg bennem, ahogy kollégiumi szobájában egy nagy kupac fénycsapdázott szürke lepkét válogat szét csipeszével boszorkányos gyorsasággal, miközben dobhártyarepesztő erővel szól valamelyik nekrofil keményrockegyüttes.

Gemenci hangulat egy holtágnál

Emlékezetes továbbá, hogy miután kora tavasszal beestem a jéghideg Dunába nyakig elmerülve, jobb híján átöltöztem egy kertvégi madárijesztő teljes ruházatába, nem kis feltűnést keltve ezután Baja utcáin piros nadrágomban, lyukas zöld pulcsimban és kockás zakómban. Húsz év múltán aztán kísértetiesen megismétlődött ez a jelenet egy Dráva-melléki akciómban, amikor egy szál alsóban keltem át az áradó vízben csermelyciprust fényképezni egy zátonyra, miközben Zöldvári Ákos természetvédelmi őr, a kísérőm, olyan egykedvűen szalonnázott a parton, mintha mindennap hasonló elmebetegeket kalauzolt volna. Itt sikerült látni Magyarország legnagyobb lágyszárú növényét, a magasszárú kocsordot is, ami kísértetiesen hasonlít a Genesis együttes giant hogweedjéhez, ami megszökött a botanikus kertből és most elpusztíthatatlanul tör előre, már-már az emberi fajt fenyegetve. Furcsa, de erről szól egy rockszám, ami teljesen kizárt, hogy nem hallucinogén szerek hatása alatt íródott.

Hármas levelű szellőrózsa

De emlékezetes marad az alkonyi ladikozás a Rezéti-Dunán nyár elején. Soha életemben nem láttam ég annyi vadat és madarat egyszerre, mint azokon a homokzátonyokon.

Magyar színjátszó lepke

Fénylő bronzba öntött szarvasok, ráérősen turkáló vaddisznóanyukák csíkos, ugráló malacaikkal és a gázlómadarak tömege - feketególyák, szürkegémek, kis- és nagykócsagok. Itt sikerült találkoznom továbbá a nagyon ritka Lestes viridisszel, a zöld rablóval, ami szitakötő és nem helyi betyár, mint, mondjuk, a Facia negra.

Nagy kócsagok

Növényfajokban viszont aránylag szegény a terület, de azért akad egy-két kiemelkedő faj. Fellelhető itt a fürtös gyűrűvirág, a borostás sás és a fekete galagonya, aminek fényképezésével jó igyekezni, mivel már augusztus végén eldobálja bogyóit, szemben a piros bogyójú fajokkal (lásd Weöres Sándor: Izzik a galagonya). Így, ha ritka növényekre vágyunk érdemes kicsit tovább autóznunk és felkeresni az őrtilosi dombokat és a Szent Mihály-hegyet, ahol is olyan balkáni-illír növényekkel találkozhatunk, mint a hármaslevelű szellőrózsa és fogasír, valamint a pofók árvacsalán.

Pofók árvacsalán

Ezek csak ebben a kis flóratartományban élnek, a pofók árvacsalán Szentendre fölötti, Bükkös-patak-völgyi adata már a múlté, mint ahogy az egy tő erdei varfüvet is lemosta a 2010-es áradás. Látható itt továbbá a csipkeharaszt Alpokból lemosódott és zátonyokon ideiglenesen megtelepedő kis állományai.

Szürkegém

Azt mondják erről a tájról, hogy Európában egyedülállóan nagy vízi-ártéri rendszer és ez biztos így is van. Ezt állítják a hódok, nyusztok és vadmacskák is.