Papadimitriu Athina: A lányaim jobb színésznők lettek, mint én

Valóban olyan a hétköznapi életben, mint egy energiabomba. Szélvészként jön-megy. Mediterrán temperamentuma magában hordozza a tengeri népek szabadságát és szenvedélyét, harsányságát, az élet kötöttségek nélküli szeretetét.

Papadimitriu Athina mindkét lánya, Trokán Nóra és Anna is színésznő. Annának nemrég született a kisfia, így Athina most már nagymamaszerepben is kipróbálhatja magát. Elmondta: a lánya nagyon jól csinál mindent, remekül működnek benne a természetes anyai ösztönök. Rajta keresztül éli át a nagymamaságot. Ő, ha kap egy képet unokájáról, a boldogságtól, örömtől mindig elsírja magát. Amint lehet és sűrű nyári programjai megengedik, már szalad is hozzájuk.

A népszerű színművésznőnek sok munkája akad nyáron. A lovas színházzal, az Operett Színházzal, a Spirit Színházzal játszik több elő-adást az országban. Utóbbi társulattal nagyon szereti a Száz év magány című produkciót, amelynek főszereplője, és természetesen játszik Zorba című darabjukban is. Szólófellépéseket vállal, hiszen négy lemeze jelent meg hozzá közel álló dalokból.

A nagy hőséget is remekül bírja, mosolyogva jegyezte meg, megszokta az ő vére ezt, negyvenhét fokig semmi baja a kánikulával. Ha ennyit mutat a hőmérő, akkor már neki is kell a hűs.

A színésznő nem szerette volna, ha a lányaik követik szüleiket (édesapjuk, Trokán Péter is színész - a szerző) ezen a pályán. Egyetlen szót sem szólt senkinek, hogy protekciót kérjen számukra. Így saját képességük, tehetségük alapján választotta ki őket ez a mesterség. Erre ő nagyon büszke. Saját magáért sem volt képes soha lobbizni, és ez szerinte nem mindig előnyös ezen a pályán.

- Másokért tűzbe megyek, török előre, mint egy buldog, viszont magammal szemben szégyellős és szemérmes vagyok. Nyomakodásnak érzem az önmenedzselést, nem bírom, nem szeretem a törtetést, de látom, ma olyan a művészi környezet is, hogy kikerülhetetlen. Biztos estem el emiatt szerepektől, munkáktól. Szókimondásom miatt pedig talán az terjedhet rólam, hogy nehéz velem kijönni, mert mindig beszólok vagy sok vagyok. Pedig ebből csak annyi a valós, hogy nagy az igazságérzetem, nem bírom a sunnyogást, azt, ha valaki egyszer vakondot játszik a szemek előtt, utána meg hátba szúr bárkit. Szeretem az egyenességet, mert sokkal jobban működik így minden az életben, és bármikor szembe lehet nézni magunkkal, egymással - mondta a kedvelt színésznő, aki szerint a lányai örökölték a temperamentumot, értékrendet tőle, de felvértezték magukat diplomáciával is.

Véleménye szerint már mindkét lánya most jobb színésznő, mint ő valaha is lesz, s ennek nagyon örül. Vissza-utalt arra, hogy pályafutása elején nagyon görcsös volt, minden szerepét véresen komolyan vette, és ez egy ideig rányomta a bélyegét a teljesítményére. Hiányzott belőle az a pozitív értelemben vett lazaság, amit lányai birtokolnak. Az, hogy nem belehalni kell egy szerepbe, hanem szabadon és természetesen megélni. A Veszprémi Petőfi Színházban néhány éve a Koldus-opera című előadásban együtt játszott lányával, Annával.

Papadimitriu Athinát nem zavarja az idő, különösebben nem érdekli. Vállalja, hogy 63 éves, eszébe nem jutna plasztikai sebészhez menni. Nem jár kozmetikushoz, a hajával is ő foglalkozik, arctornát végez csak, ha áll a kocsijával a piros lámpánál. Őt lehet látni gumicsizmában vagy mezítláb, amikor a kertben dolgozik. Nem sminkeli ki magát és nem áll órák hosszat a tükör előtt, ha le kell ugrania boltba valamiért. Egyszer mondta neki egy kollégája, ezt nem jól teszi, mert így elveszi az emberektől azt, hogy a művész mindig fent van felettük, varázsa, titka, megközelíthetetlensége a néző fölé emeli. Ezzel pedig a közönséget megfosztja egy illúziótól, álomtól, mert leveszi magát arról a polcról, ahová őt helyezték az emberek. Athina el tudja ezt a megközelítést is fogadni. Ő azonban nem vonul művészként az utcán, bárkivel leáll beszélgetni. S mindezt olyan természetességgel teszi, mintha Zorba, a görög mondaná mindenkinek: "Táncolni kell, uram, a zene csak megjön valahonnan."

S neki is mindig megjött az életben.