A színpad egy szent hely - Interjú Horgas Eszterrel, tabuk nélkül

- Különös kettősség jellemzi az életét. Koncertezett Al DiMeolával, Natalie Cole-lal, elképesztő sikereket ért el még ötvenen innen, miközben a magánélete tavaly másodszor is zátonyra futott.

- Most is készülök egy nagy projektre, de még az elején vagyunk, nem árulhatok el semmit. A magánéletemet illetően pedig még tart a gyász ideje. Nyolc hónapja élek egyedül, miután tizenöt évet hagytunk magunk mögött a párommal. Mégsem mondhatom, hogy egyedül vagyok, mert nagyon sok olyan embert vesz körül, akik szeretnek. Ma folyamatosan kaptam a nőnapi üzeneteket.

- Hogy tudja megkülönböztetni a művésznek és a Horgas Eszternek szóló szeretetet, udvarlást?

- Csak belülről. Figyelnünk kell arra, hogy mi érint meg, beindul-e a rezonálás. Egy misztikum, egy csoda az egész. Lehet, hogy soha többé nem lesz párom, de az is, hogy hamarosan lesz. Még nincs itt az ideje egy új kapcsolatnak. Fontos, hogy meg tudjuk gyászolni a régit, helyre rakjuk, olyan állapotba kerüljünk, hogy ne vigyük tovább a fájdalmat. Az egész Horgas Esztert rendbe kell hozni, sok kis szálat el kell vágni, ami nem egyszerű. Nem siettetem az időt, hömpölyögnek a feladatok, megtalálnak a férfiak, a tanítványok, a munkák. Nem szeretnék társ nélkül élni, de úgy lesz minden, ahogy lennie kell. Csak igazi dologban szeretnék részt venni anélkül, hogy újra gödörbe lépjek. Igyekszem tanulni a hibáimból. Sokat gondolkozom rajta, hogy a pályafutásom milyen fantasztikusan alakul, a magánéletem pedig romokban van. Itt vagyok ötven évesen és nem tudok felmutatni egy olyan kapcsolatot, amilyen a szüleimé, pedig erős mintát kaptam tőlük. A mai napig nagy szerelemben élnek, a testvéreimnek és nekem meghatározó dolog ez. Azonban nehéz olyan társat találni, akivel összhangban tudunk lenni. Az én éltem nem egyszerű. Sokat játszom, utazom, erős személyiség vagyok. Nincs könnyű dolga egy férfinek velem. Egyébként is nehéz egy férfinek együtt lenni úgy egy nővel, hogy szabadon engedje és szeresse. Bár senkit nem csaltam még meg, de szükségem van a levegőre egy kapcsolatban.

- A közelmúltban új területen, egy tehetségkutató műsor zsűrijében próbára tette magát. Kihívást jelentett a felkérés?

- Egyre fontosabb számomra a tanítás. A konzervatórium mellett nyaranta összművészeti kurzust tartok, olyankor nem csak fuvolát oktatok, hanem kollégáimmal együtt azt kutatjuk, hogy a különböző művészetek hogyan tudnak egy gömbbé összeállni. A gyerekek között van énekes, színművész, képzőművész, de mindenki ki kell, hogy próbálja magát mindenféle műfajban. Hiszek abban, hogy ha a színpadra felmegyünk, ott sok mindenre képesnek kell lennünk a 21. század előadó-művészetében. Úgyhogy a zsűrizés kapóra jött nekem. Ott minden arról szólt, hogy sokféle műfajban mutatják meg magukat a jelentkezők. Ki miben tehetséges. Izgalmas feladat volt, azért vállaltam el. Egy tapasztalás volt számomra. A bulvár világába bekerülni viszont félelmetes, irányíthatatlan dolog. Ott nem az volt a fontos, hogy ki vagyok és mit gondolok, hanem azok az információk, amelyek nem mindig igazak. A nézettséghez olyan dolgok is kellettek, amik nem az én ízlésemnek megfelelőek, ez nagyon megviselt. Nem voltam a magam ura, márpedig az fontos, hogy egy művész mit képvisel. Ebben a műfajban nagyon lehet manipulálni a vágásokkal, és én nem szeretem ha nem az történik, amit elterveztem. Nem szívesen asszisztálok egy műsorban olyanhoz, amivel nem értek egyet, amit én nem engednék színpadra. Mert a színpad szerintem egy szent hely. Oda méltónak kell lenni feljutni. Ugyanakkor nagyon sok jó élmény ért, tehetséges fiatalokat ismertem meg, akikkel a mai napig kapcsolatban vagyok.

- Vállalna még hasonló felkérést?

- Attól függ miben. A lányom most indul a Virtuózok tehetségkutató műsorban. Az szimpatikus számomra, de oda csak komolyzenével foglalkozó versenyzők neveznek. Lili 19 éves,  opera énekesnek készül.

- Ő, a kisebbik lány csak pár hónapos volt, amikor ön és a férje elváltak. Azóta túl van egy hosszú kapcsolaton is, de közel egy éve társtalan. Mit gondol, miért van ennyi egyedül elő nő minden korosztályban?

- Felborultak a férfi-női szerepek. A nők erőteljesen feljöttek, részben egzisztenciális okok miatt, és mert sokszor a lelki erőt tekintve is erősebbek tudunk lenni, mint a férfiak. Ez klassz dolog, de Európában már 60 éve béke van, észre kéne vennünk. Ha valaki nem marad meg egy rossz kapcsolatban, az nem feltétlenül baj, igényesség kérdése is. Sokan a nélkül lépnek ki egy kapcsolatból, hogy dolgoztak volna azon. Könnyebben feladjuk ma, mint az őseink annak idején. Elkényeztetettebbek vagyunk. Nálunk a családban nem volt válás, nem volt ilyen mintám, amikor a férjemtől elváltam. Most, amikor egy 15 éves kapcsolatom ért véget, sajnos már volt gyakorlatom. De nagy különbség, hogy az első szakítás után két kisgyerekkel maradtam magamra, és akkor indult a karrierem. Nagy erőre volt szükségem, hogy felálljak a válás után. Most nincs közös gyerek, a lányok már nagyok, kicsit úgy érzem, hogy sok minden előttem áll. Több időm van magamra, szabadabb vagyok. Nagyon rossz elveszíteni valakit, akit szeretünk, akiben hittünk és azt gondoltuk, hogy vele éljük le az életet. Ugyanakkor szerintem nem szabad megijedni a szakítástól, és egy rossz kapcsolatban benne maradni. Azzal elvágjuk az esélyt arra, hogy valami fontos, jobb dolog megtörténhessen velünk. Amikor jelez a test és a lélek és már szinte belebetegszünk, akkor azt nem lehet hagyni.

- Sosem csinált titkot abból, hogy a férje bántalmazta. Meg tudott már bocsátani neki?

- Nagyon érdekes kérdés ez. Mivel gyerekeim vannak tőle, nem egyszerű a megbocsátás. Nem magam miatt kellene megbocsátanom, hanem miattuk. A gyerekeimnek apa nélkül kellett felnőniük és nem élhették meg azt, amit én átéltem a kerek családban, az édesapámmal. Ez nem helyrehozható. Van olyan dolog, amit nem lehet megbocsátani. Úgyhogy elhatárolódom. A gyerekeimért bármit megteszek. Történjen az, ami nekik a lehető legjobb. De  ez az ember hiába szeretett volna velem találkozni nem is olyan rég újra, én szolidáris vagyok a gyerekeimmel. Egészen fantasztikus a velük való kapcsolatom, de ez nem mentség. Ha valaki valamit rosszul tesz, azt nem mások által kell jóvá tennie, hanem neki kell elintéznie a Jóistennel, vagy a hite szerint valakivel. De lezártam ezt a dolgot, nincs bennem semmi rossz érzés.

- Tavaly év végén a Vukán György örökség miatt került címlapra a neve. Az örökséget valóban jótékony célra fordította?

- A napokban utasította el a bíróság a harmadik feljelentést ezzel kapcsolatban. Újabb abszurd kérelmet, amit az egyik örökös beadott. Én vagyok az egyetlen örökös, akire úgy hagyta Gyuri a vagyonát, hogy magamra költsem, és én vagyok az egyetlen, aki nem költi magára. Tehetséges gyerekeket támogatok belőle. Megtudtam, hogy a pénz mennyire kifordíthatja magából az embereket. Egy halott ember akarata szerintem szentírás kéne, hogy legyen. Számomra érthetetlen, hogy nem félnek az emberek azt megtámadni. Remélem, ha fentről Gyuri figyel, nagyon büszke rám.

Horgas Eszter fuvolaművész  szerint sokan anélkül lépnek ki egy kapcsolatból, hogy dolgoztak volna azon. Könnyebben feladjuk ma, mint az őseink annak idején
Fotó: Tóth B. Zsuzsa

- Folyamatosan rengeteg feladata van, hol láthatja mostanában a közönség?

- Több duó estem van, fellépek a Talamba ütőegyüttessel, a Francia szerelem című lemezt mutatjuk be. Gershwin esten lépek fel Falusi Mariannal, Szakács Ildikó opera énekessel, és az együttesemmel a Class Jazz Banddel. Sok különféle projekt fut egymás mellett, közben ott van a család, a lányok. A kisebbik a zeneakadémiára felvételizik éppen.

- Mi ad energiát ennyi mindenhez, miközben egyetlen koncert is sokat kivesz egy önhöz hasonlóan vékony alkatú előadóból?

- Szép környezetben élek, naponta sétálok egy órát, intenzív gyaloglással, nordic walkinggal. A nagylányom már keveset van otthon, a kicsi iskolába jár, délelőttönként van időm. Persze akad munka a ház körül, sokat főzök és minden héten elmegyek kozmetikushoz, fodrászhoz. A hétvégi masszírozás sem maradhat ki, hiszen sokszor napi hat-nyolc órát a kezemben van a fuvola, ez fizikailag is megterhelő. Van mit rendbe rakni rajtam.

- Amikor mégis akad egy kis szabadidő, mivel tölti szívesen?

- Koncertekre járok, és a művész kollégáim bemutatóira. Sok filmet nézünk otthon és örülök, ha a barátaink meglátogatnak bennünket. Minden erőmmel azon vagyok, hogy a gyerekeim jó emberek legyenek. Büszke vagyok rá, hogy fantasztikus felnőttek lettek, jó érzés, hogy fel tudtam őket nevelni egyedül. Sok pozitív visszaigazolást kapok. Például ahogy néztem Lilit énekelni tegnap, csak potyogtak a könnyeim. Szóval becsukott a Jóisten egy ajtót, de kinyitott egy ablakot.