Borosta

2015.04.08. 18:48

A vérbeli tánczenész élete - Amikor mindenki bulizik, ő szórakoztat

A zenélést soha nem tekintem munkának, a zenészhivatás valójában egy életforma. Fantasztikusan jó érzés szórakoztatni a közönséget hangsúlyozza Kovács Arnold, alias Mc Arnie, aki immár több mint negyed évszázada tevékenykedik tánczenészként.

Polgár Tibor

Az első buliját 1988. december 31-én tartotta, ezt követően pedig 26 szilvesztert zenélt át a közönsége nagy-nagy örömére. Évközben persze számtalan további fellépés, többek között lakodalmon, falunapon, búcsún, ünnepnapon, egyéb rendezvényeken vagy éppen csak egy egyszerű hétvégén szolgáltatott muzsika színesítette a pályáját. De hogyan lett Kovács Arnoldból Mc Arnie? A tapasztalt zenész megfogalmazása szerint mindig is érzett valami megmagyarázhatatlan vonzalmat a csilivili hangszerek iránt.

- Gyerekkoromban működött Pápán hangszerbolt, én meg csak álltam a kirakat előtt, és bámultam a lakkozott dobot, a harmonikát, az erősítőket és a hangfalakat. Azonban a kedvencem egy állványon bólogató csöves orgona volt. Valami akkor indulhatott meg bennem, ugyanis ezt a képet örökké magam előtt látom - emlékszik vissza Arnold.

Mint mondja, Dezső Erzsi néninek köszönheti, hogy megtanult zongorázni, míg Édesné Ági néni kíméletlenül bevasaltatta vele a szolfézst. Azóta sem győzöm eléggé megköszönni neki. Az OSZK-vizsgát (Országos Szórakoztatózenei Központ a szerk.) nekifutásból, a zeneiskolában szerzett ismereteimből ugrottam meg. Az itt kapott klasszikus zenei műveltség számomra olyan örökség, amire igazán büszke vagyok. Amúgy kár, hogy jelenleg senkit nem érdekel, van-e vizsgád, az garázdálkodik zenésznek álcázva a piacon, aki csak akar jegyzi meg Arnold, aki 1988-ban kapta meg az első szintetizátorát. Apró szépséghibát jelentett, hogy ekkor zongorán és pianínón tudott játszani. A szintetizátoron való zenélést autodidakta módon sajátította el, mivel ilyen jellegű képzést nem kapott.

Kovács Arnold, alias Mc Arnie több mint negyed évszázada tevékenykedik tánczenészként Fotó: Archív

Aztán hamar belejött az újfajta muzsikálásba, a sorozatos technika- és repertoárbővítés után rövidesen már a budapesti Gellért Szállóban, illetve külföldön is zenélt, miközben fellépéseivel bejárta az egész országot. Az ezredfordulót követő években zenekart épített maga köré, ám az élet úgy hozta, hogy Arnold 2009 óta ismét egyedül szolgáltatja a talpalávalót.

- Úgy vélem, a siker kulcsa abban rejlik, hogy a zenélést soha nem tekintem munkának. A zenészhivatás egy életforma, fantasztikusan jó érzés szórakoztatni a közönséget, nagyszerű látni a mulatozókat. Minden buli után az az érzésem, számomra akkor sem sikerülhetne jobban az este, ha vendég lennék - mondja mosolyogva Mc Arnie.

Kérdésemre kifejti, a jó zenésznek számos ismérve van: képzett, tehetséges, rendkívül szorgalmas, jól improvizál, megfelelő kommunikációs készséggel rendelkezik, elkötelezett a hivatása iránt és folyamatos motiváció dolgozik benne, nem utolsó sorban pedig állandóan figyelnie kell a közönség igényeire.

- Addig érdemes ezt csinálni, amíg lelkesedéssel zenél az ember. Ha már nincs benne öröm, akkor meg kell hozni a bölcs döntést - hangsúlyozza. Kovács Arnoldnak egyébként az élőzene a vesszőparipája, hitvallása szerint a zenésznek élőben kell eljátszania a dalokat. Hozzáfűzi, szerencsére egyre több a zenés szórakozóhely és egyre nagyobb az igény a minőségi élőzenére.

Adódik a kérdés: hogyan lehet összeegyeztetni ezt az életvitelt, a hétvégi, éjszakai munkavégzést a magánélettel, a családdal?

- Azt biztos, hogy nem könnyű, de kellő rugalmassággal és megértéssel megoldható a dolog. Emellett pedig nagy előny, ha a párunk szakmabeli - nevet Kovács Arnold.




Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!