A katedra mögött is kipróbálta magát Vastag Tamás

Az UNICEF szakértői gyerekjogi továbbképzést tartottak kedden a Lovassy László Gimnáziumban, ahol iskolás éveit töltötte az a Vastag Tamás is, aki az iskolapad elhagyása után nagy utat járt be, országszerte ismert énekessé, színésszé vált. A fiatalember most egy új szerepben próbálhatta ki magát: kétszer negyvenöt perces jogi órát tartott diákoknak. Tehát a különféle szerepálmok, a népszerűség, a színészet, vagy éppen az énekesi karrier firtatása előtt magától értetődő volt az első kérdésünk.

- Így, hogy már mindkettőben kipróbáltad magad, művész úr vagy tanár úr a helyes megszólítás?

- Kifejezetten egyik sem - válaszolta mosolyogva Vastag Tamás. - Pozitív értelemben ugyan, de ezt mindig mások aggatják az emberre. Talán, ha negyven év múlva újra kérdezik, már biztosabban tudok majd válaszolni. A családban mindenesetre mindkettőre van példa, ugyanis édesapám immáron közel negyven éve van a tanári pályán, és a Pannon Egyetemen tanít jelenleg is, édesanyám pedig a Kossuth iskolában tanárnő. Jómagam inkább a művészet irányába mentem el, a veszprémi színház mellett még sok-sok más színházban is foglalatoskodok.

- Apropó színház. Van esetleg szerepálmod?

- Az a jó a színházban, hogy végtelen lehetőség és végtelen szerep áll rendelkezésre. Így aztán mindig újabb és újabb szerepek, szerepálmok jelennek meg az ember életében, és nem az van, hogyha valamit eljátszottál, akkor arra már nem lesz lehetőség. Tehát rengeteg ilyen vágyam van, és mindig változik is az éppen aktuális szerepálmom. Például a héten éppen azon gondolkodtam, hogy majd közel a negyvenhez egyszer a Jekyll és Hyde egyik címszerepét szeretném eljátszani.

- Énekelve vagy éppen szerepet játszva érzed jobban magad a színpadon?

- Nem tudnék csak az egyikben, illetve csak a másikban létezni. A színház, bármilyen más munkahelyhez hasonlóan nagyon kötött rendszer. Reggeltől estig, kisebb megszakításokkal tíz-tizenkét órás munkaidőt jelent. A benne lévőknek megvan a rendkívül pontos időbeosztása, hogy mikor, mit és milyen formában kell csinálniuk. Nagyon könnyen besokallhat az ember ettől a kötöttségtől. Ezzel szemben a popzene teljesen kaotikus, nincs főnököd, teljesen a magad ura vagy. Akkor kelsz fel, amikor akarsz, és akkor gyakorolsz, amikor akarsz. Természetesen ebbe a túlzott szabadságba is ugyanúgy bele lehet sokallni. Tehát megvan az egésznek az egészséges elegye, hogy egy évben mennyi időt tudok a színházban tölteni, és mennyit a zenéléssel.

- A népszerűségbe bele lehet sokallni? Te hogyan kezeled ezt a korántsem könnyű helyzetet?

- Úgy vélem, mindenben meg lehet látni a jó és a rossz oldalt egyaránt. A népszerűség negatív része egyértelműen az ítélkezés. Azt vallom, ne ítélj, hogy ne ítéltess. Az emberi psziché egyébként úgy van felépítve, hogy egyszerűen bármibe bele tud sokallni. Ha például belegondolsz abba az elképesztő dologba, hogy az ember milyen kicsi, és a világegyetem milyen nagy körülötted, akárcsak egy homokszem egy húrja a sivataghoz képest, beleőrülhetsz ebbe is. Mint ahogyan a népszerűségbe is.