Veszprémi sámán a tűz mellől

A Ruber Puppet 2010-ben megkapta a Gizella-díjat, s ahogy azt Baráth Péter is kiemeli, többen gondolták úgy, hogy bátor döntés a bizottság részéről egy rockzenekar jelölése. A díjátadót követően azonban rengeteg gratulációt kapott az együttes, melynek Kossuth utcán című dala ekkorra már hozzátartozott a város marketingjéhez.

- Igazgatói engedéllyel kaptuk meg az iskola akkori klubhelyiségét gyakorlásra, külön pecsétes papírunk volt erről - emlékszik vissza Baráth Péter a veszprémi alumíniumipari középiskolában (a mai Ipari Szakközépiskola és Gimnázium) töltött évekre, melyek során egy szalagavató bál műsorára készülve az együttes megalakult. A kérdésre, miként élte túl a zenekar a középiskola végét, hogy nem széledtek szét a tagok, Péter egyszerű választ ad: a fiúk kitalálták, hogy együtt mennek le Pécsre építésznek.

A rockzene fordítottan arányos a házassággal - vallja a gitáros
Fotó: Ugray Adrián

- Az építész szakot végül senki nem végezte el - mondja nevetve -, de Pécsen is szép számmal gyűjtöttünk rajongókat. Amikor csak lehetett, játszottunk, a mi zenénk szólt a helyi egyetemi rádióban is, a fiatalok kívülről fújták a dalokat - meséli Péter, s hozzáteszi, a rajongók mellett rendkívül gazdag szakmai kapcsolatokra, barátságokra is szert tettek, elég csak Jamie Winchestert megemlíteni.

Sok kiváló zenészt adott a világnak az alumíniumipari technikum, mondja viccesen, hiszen az alumíniumipart lassan felszámolták a környéken, s megszűntek az ehhez kötődő állások is. Ám ennek ellenére úgy érzi, nem cserélné el az ipari képzést semmire, mivel az ott töltött évek alapozták meg, kivé vált mára.

- Univerzális, az életre valóban felkészítő képzést kaptunk olyan emberektől, akik nemcsak tanárok, de jó értelemben véve pedagógusok is voltak. Ennek tulajdonítom, hogy én is amolyan polihisztor lettem; akik ott végeztünk, a mai napig gyorsan tanulunk, jól alkalmazkodunk, jól behelyettesíthető tudással bírunk valamennyien, s ennek is köze van ahhoz, ha csak a zenekart nézzük, hogy jó zenészekké, a saját területünkön pedig jó szakemberekké válhattunk.

Mint mondja, épp az online terület az, melyhez más, kevésbé nyitott és rugalmas személyiséggel nem is lehet hozzáállni, hiszen nem telik el nap úgy, hogy a digitális világban ne jelentenének be új változásokat, trendeket.

- Naponta kell elsajátítani friss tudást, ezért is lettem az online marketing szerelmese, mivel nagyon változatos és cizellált hozzáállást igényel.

Baráth Péter azt is bevallotta, hogy az együttes tagjai eleve úgy tervezték, hogy addig zenélnek és írnak dalokat, míg van bennünk mondanivaló. Ez eddig kettő, szerzői kiadásban megjelentetett albumra volt elég, hiszen a Rubber Puppet 2015 tavaszán elbúcsúzott a közönségtől.

- A rockzene fordítottan arányos a házassággal. Családos emberek vagyunk, s mivel minőségi családi életet szeretnénk, nem maradt idő a muzsikára. Sosem terveztünk a zenéből megélni, számunkra így a muzsikálás lényege veszett volna el, fellépéseinkért álltalában nem kértünk pénzt. Magyarországon azonban kizárólag lemezeladásból nem lehet megélni. Marad a koncertezés, ami cigányélet. Kipróbáltuk ezt is, persze ez egy külön életérzés, de rettentő fárasztó. Viszont a zenélést sem lehet véglegesen feladni, az sem megoldás, mert az meg olyan, mint egy kiszakított darab az ember lelkéből, szívéből. Háromlábú szék, melynek hiányzik egy lába - mondja el Péter, aki úgy érzi, van még dolga a zenével. - A közös játék élményét, egy koncertet nem is tudok mihez hasonlítani, csodálatos dolog. Volt olyan fellépésünk az Óváros téren, körben a közönséggel, hogy teljesen átszellemült mindenki, és úgy ment az ujjam a gitáron, hogy nem tudtam, ki játszik. Az ember ilyenkor közelebb kerül Istenhez. Ilyen érzés lehetett a sámánoknak a tűz körül.

Baráth Péter beszélgetésünk végére az eltérőnek tűnő hivatásterületek közti összefüggésekre is rávilágított, hiszen elárulta, a zenekarral kezdődött a marketing szeretete is.

- Én intéztem az ehhez kapcsolódó dolgokat, én tárgyaltam a szervezőkkel. Csak kívülről tűnik ambivalensnek a zenész és az online markenting-specialista összeférhetősége, hiszen ahogy egy ember életéhez egyszerre tartozik hozzá érzelem és letisztult tudatosság, úgy fér meg egymás mellett két ennyire eltérőnek ítélt hivatás is - mondja, s hozzáfűzi, rengeteg embert ismert meg a zenélés során, mely ismeretségek a mai napig visszaköszönnek életében. Még úgy is, hogy a rockzene akkoriban, mikor komolyabban kezdtek vele foglalkozni, épp hogy a társadalmilag megtűrt kategóriába esett.

- Ha a kultúrpolitika hagyja a saját medrében folyni a dolgokat, minden alkotás, műfaj elnyeri méltó helyét, s a közönség eldönti, kell-e neki vagy sem. Izgalmas dolog látni a változást, hogy a korábban sokszor perifériára szorított rockzenét ma elfogadják - véli Péter, aki a zenéért folytatott küzdelmek eszmei síkja mellett annak gyakorlati oldalát is testközelből tapasztalta meg. - A gitáromat annak idején magam készítettem, ahogy a hangfalakat is én raktam össze. Ma már máshogy mennek a dolgok, akkoriban ez is hozzátartozott. Meg kellett tanulnunk, hogy sikereket elérni nem egyszerű. Akkoriban mi így szoktunk bele a zenészéletbe.