Mindig próbál segíteni

Azt mondja, a családjában nem történt tragédia, ami az elesettek felé irányította volna. Egyetemi tanulmányait  fizika és technika szakon szerzett tanári diplomát  a Hajdúság fővárosában végezte, 1987 őszén érkeztek az első erdélyi magyarok a városba, nekik szervezett ruhagyűjtést. Büszkén jegyzi meg, nagy sikerélményt jelentett számára, hogy egy közösséget - tanulótársait - rá tudott venni arra, hogy egy másik közösségnek segítsenek.

Később tanított óraadóként az egyetemen és vezette az ifjúsági irodát. A tengerentúlon médiamarketinget tanult, majd hazatért és a Juventus Rádió programigazgatójaként helyezkedett el. A nehéz helyzetben levők gyakran fordultak hozzá tanácsért, s amikor az általa dirigált csatorna a kilencvenes évek második felében piacvezető lett, Várkonyi egyre többször vállalt szerepet a bajba jutottak megsegítésében.

- Több nagykoncertet szerveztünk az akkori BS-ben, segítettük a paralimpiai csapatot, a magyar speciális olimpiai csapatot, az értelmi sérült sportolókat, akkoriban is voltak nagyobb árvizek, igyekeztünk jobb életet biztosítani azoknak, akiknek mindenük odaveszett. A szajoli vasúti katasztrófa sérültjeit is felkaroltuk. Voltak komoly akcióink, minden karácsonykor árva gyerekeknek rendeztünk nagyszabású programokat, mindig örültem, ha valamivel segíthettem.

Várkonyi Attila később a Petőfi Rádióhoz került, majd 2008-ban a Magyar Televízióhoz szerződött, programigazgató-helyettesként dolgozik. Országos véradásokat szervez, valamint neki is köszönhetően szépült meg a tavaszi áradások során tönkrement, 100 éves, vályogfalú, életveszélyessé vált inárcsi óvoda. Augusztus végén került sor a gyűjtésre, a befolyt összegekből nem pusztán új épületet varázsoltak, tökéletesen be is rendezték, plazmatévékkel, rengeteg játékkal.

- Önzetlenül segítek, de ezekben a dolgokban van egy kis önzés is, ugyanis nekem is örömet okoz, ha látom a gyerekek arcán a boldogságot. Nem akarok politizálni, nem folytam bele soha ezen csatározásokba. A nemzeti összefogást sajnos nagyon sokszor hiányoltam, utoljára két évtizede, a romániai forradalom idején éreztem egységet, akkor, a rendszerváltás után, pártállástól függetlenül mindenki igyekezett segíteni az erdélyi magyarságon, teherautók indultak élelmiszerekkel, ruhákkal.

Az idei évben éreztem végre ugyanezt a segítőkészséget a tavaszi árvíz, illetve az őszi vörösiszap-katasztrófa kapcsán. Összefogott sportoló, politikus, zenész, kis ember, nagy ember. A köztévé jóvoltából került sor több gyűjtésre, legutóbb az iszapkatasztrófa okán, nagy örömömre egy nap alatt hetvenmillió forintot adtak cégek, magánszemélyek.