Borászat

2016.03.18. 13:28

Kiérlelt tehetségek - Nem éri megkülönböztetés a női borászokat

Megyei körkép - A közvélemény férfias szakmának tartja a borászmesterséget, miközben az utóbbi években egyre több nő vállal szerepet egy-egy pincészet irányításában. A nőknek az ágazatban betöltött szerepéről, lehetőségeiről és megbecsültségéről három Veszprém megyei női borásszal beszélgettünk.

Marton Attila

Az elmúlt évtizedekben nagyon sokat fejlődött a technológia, számos munkafolyamat lett gépesített, elsősorban ez nyitotta meg az utat a nők előtt a szőlészet-borászatban, mondja Laposa Zsófia badacsonyi borász. A családban az anyai és az apai ágon is erősen kötődtek a borszakmához a felmenői, a családi pincészet kialakítása 1990-ben vette kezdetét. Zsófia Budapesten nőtt fel, az egyetemi évekig jobbára hétvégéken és nyaranta járt Badacsonyban, azt azonban már ekkor tudta, hogy ezzel a szakmával szeretne foglalkozni, ezért tudatosan készült a pályára. Az egyetem alatt és után többfelé járt tanulmányúton külföldön, például Kaliforniában és Burgundiában.

Laposa Zsófia

– Nyugat-Európában is kuriózumnak számítanak a női borászok, de megkülönböztetést sem ott, sem itthon nem tapasztaltam, talán inkább némi meglepődést, ám ez az életkoromnak is szólhatott – magyarázza. Az egyetemi tanulmányok befejezése után kapcsolódott be igazán a családi borászat munkájába, amelyet bátyjával ma ketten vezetnek: a pincemunkáktól kezdve a szüret időpontjának meghatározásán át a szőlőfeldolgozásig ma már ő irányítja a pincészetet, első saját borát három éve készítette el.

A nők részletgazdagabban látják a világot, míg a férfiak inkább a keretekben biztosak, ez a borokban is visszaköszön Laposa Zsófia szerint. A fogyasztói oldalt vizsgálva a borász úgy látja, félrevezető lehet női vagy férfiborokról beszélni annak ellenére is, hogy az illatos fajták – zenit, muskotály – népszerűbbek a gyengébb nem tagjai között, szerinte szerencsésebb tapasztalatlanabb és rutinosabb fogyasztókra osztani a borok szerelmeseinek táborát.

Sem a borászkollégák között, sem a vásárlóknál nem éreztem soha hátrányát annak, hogy nő vagyok, mondja Baloghné Király Mónika. A pécselyi borász egy szerencsés véletlennek köszönhetően került erre a pályára. Szőlő- és gyümölcstermesztő kertésznek tanult, majd a keszthelyi Georgikon Egyetemen végzett agrármérnökként, tavaly már elnyerte a Balatonfüredi Városi Borversenyen az év bortermelője díjat.

Baloghné Király Mónika (Fotó: Penovác Károly)

A vállalkozás indításakor csak szőlőt termesztettek és értékesítettek, majd a kétezres évek elején fogtak hozzá a családi borászat kialakításához, számos ismeretet autodidakta módon sajátítottak el.

– Kezdetben a környékbeli borászok, szőlősgazdák nehezebben fogadtak el, de nem a női mivoltom miatt, hanem mert új termelőként léptünk színre – meséli. A nők régebben elsősorban a háttérmunkában vettek részt az ágazatban, például irodában dolgoztak, ma már – a gépesítésnek hála – szinte valamennyi területen tevékenykedhetünk, folytatja Mónika, aki örömmel dolgozik a szőlőben, legyen szó metszésről vagy más zöldmunkáról, de szívesen vezeti a traktort is, ha arra van szükség. Úgy látja, a borkészítésnél szerinte teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő irányít, ugyanis a szigorú szakmai kritériumoknak nemtől függetlenül meg kell felelniük a termelőknek.

Az utóbbi években kimondottan népszerű szakma lett a nők körében a borászat, ezt erősíti meg Fodor Dorina, aki tradicionális borászcsaládból származik, a család a Balatonfüred–csopaki és a Balaton-felvidéki borvidéken is rendelkezik ültetvényekkel. Az ifjú hölgy három éve fejezte be a szőlész-borász alapképzést, az évfolyam harminc borászpalántájából tíz lány volt, azóta pedig még inkább kiegyenlítődött a nemek aránya az egyetemen. Bár diákkorában még biztos volt benne, hogy ez a pálya nem neki való, ám az érettségi évében már első helyen jelölte meg a szőlész-borász szakot, mert úgy gondolta, előbb-utóbb biztosan a családi borászatnál akar majd dolgozni. A borászat iránti, jó értelemben vett megszállottság az egyetemi évek alatt talált rá, szabadidejében is sokat foglalkozik szakmai kérdésekkel. Dorina soha nem tapasztalt megkülönböztetést azért, mert nő, egykori évfolyamtársaitól azonban tudja, aki nem a családi pincészetnél kezdett dolgozni, annak nem egyszerű elfogadtatnia magát a szakmában.

Fodor Dorina (Fotó: Penovác Károly)

A borász fokozatosan kapott egyre nagyobb szerepet a pincészet működtetésében, az utóbbi években már alapvetően ő határozza meg, hogy az egyes szőlőfajtákból milyen típusú bor készüljön, de – kis pincészet lévén – szinte minden területen vállal feladatot a marketingtől az értékesítésig. Habár néhány munkafolyamatot a gyengébb nem tagjai csak segítséggel tudnak elvégezni, de a nők ugyanúgy tudnak kiemelkedő borokat készíteni, mint a férfiak, szögezi le. Büszke rá, hogy ő honosította meg a Battonage (batonázs) technológiát – amikor a finomseprőn érlelt bort időről időre felkeverik, ettől krémesebb és komplexebb lesz a bor – a pincészetüknél. Minden borász más, legyen szó nőről vagy férfiról, és ez tükröződik a borokban is: ugyanabból az alapanyagból mindegyik szakember más, a saját ízlésének megfelelő bort állítana elő, húzza alá. A különbség szerinte abban lehet, hogy a nők ízérzékelése kifinomultabb, és ez nagy segítség például számukra a házasításoknál, jegyzi meg Dorina.

Átalakuló szerepben

Az újságíró jegyzete

A nők társadalomban betöltött helyzete alapjaiban változott meg az utóbbi szűk másfél évszázadban itthon. Miközben csupán a tizenkilencedik század legvégén tette lehetővé egy miniszteri rendelet, hogy a lányok is tehessenek gimnáziumi érettségit, és beiratkozzanak a bölcsész- vagy az orvosi karra, néhány évtizeddel később ez már jóval természetesebbnek számított. A nők társadalomban betöltött szerepének átalakulásához azonban elég visszatekinteni a közelmúltra: a statisztikák szerint a kilencvenes években a felsőoktatási hallgatók számának növekedése elsősorban a nőknek köszönhető, olyannyira, hogy egyes korosztályokban nagyobb arányban szereztek diplomát, mint a férfiak. Az oktatás révén megnyíló lehetőségek és a társadalmi sztereotípiák lassú átalakulása után a korábban „férfias” szakmának tartott műszaki és mezőgazdasági területeken is egyre több nő helyezkedett el (és most tekintsünk el a szocialista ipar erőltetett munkaversenyeitől és a habarcshordó asszonyok Kossuth-díjától).
A változás természetesen nem kerülhette el a szőlészetet és a borászatot, ahol idővel nemcsak a laborokban dolgozva vagy irodai munkát végezve támogatták a pincészetek működését a hölgyek, hanem a különböző borvidékeken egyre-másra bukkantak fel borászként vagy birtokigazgatóként. A folyamat újabb állomásaként három éve a rangos címet, Az év bortermelője díjat először kapta nő, Gálné Dignisz Éva. Nem csoda, hogy ma is számos pincészet nélkülözhetetlen munkatársai a női borászok, arányuk pedig lendületesen emelkedik tovább. A magyar borkultúrának és a fogyasztóknak ez csak előnyére válhat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!