Országok között, hontalanul - Menekültek hagyták hátra hazájukat

Néhány méterrel távolabb egy plüss játékfigurát szorongat a tizenkilenc éves szíriai Marah Babili. A baba emlékezteti otthonára, mindenhova viszi magával. Három napja érkezett Röszkére Budáról. Azon kevesek közé tartozik, aki tud angolul. Mint mondta, Szíriában nem lehet élni, nagyon veszélyes hely. Az emberek szenvednek, a házakat lebombázták. Isztambulban tanult egy évig, de ott nem maradhatott. Hogy miért pont Németországba akar menni, azt válaszolja, tanulás szempontjából a legjobb hely számára, emellett más országokhoz képest ott jobban elismerik az emberi jogokat. Viszont, ha már biztonságos, visszatérne az otthonába. Angolul folyékonyan beszél, optimista és ambiciózus, belsőépítész szeretne lenni.

Bármikor felborulhat a működő rendszer, amikor a menekültek megelégelik a helyzetet és kitörnek

- Az emberek nem akarnak itt maradni, de nincs más választásuk. Ha regisztrálnak, akkor mehetnek tovább - mondja. Azt nem tudja, maradhat-e Németországban, mert úgy hallotta, lezárják a határokat. - Szíriai vagyok, azt mondták, az onnan érkezőket nem küldik vissza - teszi hozzá. Összesen tizennyolcan vannak a családban, a szülők és a kisgyerekek már elmentek, ő hét unokatestvérével várja Röszkén, hogy mikor indulhatnak. Úgy véli, azzal hogy megállítják őket, megnehezítik hogy eljussanak Németországba.

A menekült táborokba nem lehet bejutni, a drótkerítés előtt azonban többen sátrakban húzták meg magukat. A gyerekek itt is csak gyerekek, hancúroznak, játszanak a poros földön, egy babakocsi is elég nekik ahhoz, hogy jól szórakozzanak.

A gyűjtőpontnál kritikus a helyzet, ahova több ezren érkeznek nap mint nap. Nem akarnak hazánkban maradni
Fotó: Hadnagy Marcell

- Az nagyon fontos, hogy a gyerekeket ellássuk és jól érezzék magukat - mondta Kása Gabriella, a Csongrád megyei Vöröskereszt igazgatója. Táplálék kiegészítőket, kekszet, babapiskótát, életkoruknak megfelelően bébikonzervet adnak nekik, sőt, foglalkoznak, játszanak is velük. A szervezet fogadja az adományokat, a vezető szerint a legnagyobb igény a vitaminokra, vitaminos pezsgőtablettákra van, de például csípések elleni vény nélküli készítményekre is szükség van. A cipő, meleg ruha, takaró is nagyon fontos ahhoz, hogy a családokon segíteni tudjanak. Röszkénél július 6-a óta teljesítenek szolgálatot, kezdetben nyolc órában, mára azonban szükségessé vált a huszonnégy órás jelenlét.

A gyűjtőpontnál kritikus a helyzet, ahova több ezren érkeznek nap mint nap. A sátrak között rengeteg a szemét, rossz a levegő és mindenki feszült. A síneken rendőrök állnak sorfalat, az egyik oldalon a menekültek, a másik oldalon nemzetközi televíziós stábok tucatjai végig az út mentén. Haladni csak nehezen lehet, átkelni pedig nem kis feladat.

Migránsok, rendőrök, sajtósok egymást figyelik. Napok, hetek óta gyakorlatilag együtt élnek, rengeteg különböző ember összezsúfolva, különböző céllokkal, feladattal és vágyakkal. A buszok folyamatosan érkeznek az emberekért, jönnek kukás autók, mentők. Látszólag kialakult egy működő rendszer, azonban ez bármikor felborulhat, amikor a menekültek megelégelik a helyzetet és kitörnek. Ha elindulnak, több tucat rendőr és televíziós stáb követi őket. A feszültség érzékelhető, mindenkin nagy a nyomás. A gyűjtőponttól távolabb, a sínek mellett is többen csapatostól vonulnak, kérdésünkre, hogy ott átjuthatnak-e az egyik rendőr csak legyint - úgyis elkapják őket. Az egyik fő gond, hogy többen jönnek, mint amennyi embert el tudnak szállítani a gyűjtőpontról. A zárt táborokban kígyózó sorban állnak a menekültek a regisztrációs pontoknál.

Röszkén nem szívesen nyilatkoznak az emberek, néhányan név nélkül mondták el a véleményüket a helyzetről.

A kocsmában csak pár embert találtunk. Az egyik vendég München mellett él és dolgozik, éppen hazalátogatott, mint mondta nem gondolta, hogy ilyen helyzet fogadja. Nem irigyli a röszkei lakosokat, nincs nyugalom, rossz híreket hall.

A háza előtt tevékenykedő nyolcvanegy éves Horváth Géza a menekülteken kívül embercsepészeket is rendszeresen lát. Számára nem okoznak gondot a migránsok, leginkább sajnálja őket.

- Ijesztő az egész helyzet - mondta egy helybéli fiatal nő. A napokban egy buszt kövekkel dobáltak meg a migránsok. Nem örült volna, ha a gyerekei azon a járaton utaznak; egyedül járnak be Szegedre iskolába, ezért aggódik a biztonságuk miatt. Mint mondta, a szituáció már a gyerekek életének a része, a szülők elmagyarázták a helyzetet, és azt, tudják, hogy kik ezek az emberek és hogy nem kell félni, nem bántják őket, hagyni kell, hogy menjenek. A család a vasút mellett lakik, ha ugat a kutya, tudják miért van. A hölgy úgy véli, leginkább felvilágosításra lenne szükség, hogy a menekültek tisztában legyenek azzal, hogy Németországban nem egy berendezett lakással és bankszámlával várják őket. Azt tapasztalja, hogy különös módon élnek, nem tartják be a szabályokat, semmilyen kritériumnak nem próbálnak megfelelni, csak a saját akaratuk számít. Volt, aki a gyerekét maga elé tolva próbált átjutni a rendőrkordonon.

- A balkáni stílus gond, a nemzetközi sajtón keresztül pedig olyan képet kap a világ Röszkéről és hazánkról, hogy lepukkant az egész ország és ilyen szeméthalomban éljük az életünket. Én megértem a kétségbeesést, elhiszem, hogy kilátástalan helyzetben vannak, várják, hogy megmentsék őket - fogalmaz. Sajnos, nincs aki kezelje a helyzetet, azt látja, a rendőrök közül is sokan kimerültek.

A helyiek a gyerekeket sajnálják; a menekülőkét és a sajátjaikat is. A röszkei anyuka el tudja képzelni, mit élnek át a szíriaiak; ő erdélyi magyar, rokonaival szintén menekült volt 1989-ben, amikor átlépték a határt. Az első útjuk azonban a rendőrségre vezetett.

Eddig bántalmazás nem történt a környéken, a migránsok nem zaklatják a helyieket. Egy szíriai egyszer tőlük kérte, hogy hívjanak neki taxit, igaz volt nála útlevél, de emellett nyolc hamis, különböző nemzetiségű személyi igazolvány is - azt kérdezte, melyiket mutassa majd a taxisnak.