Exodus az M1-esen - Migránsok menete a bizonytalanba

Látszólag semmilyen előjele nem volt annak, hogy a napok óta a Keleti pályaudvar aluljárójában várakozó illegális bevándorlók pénteken déli egy óra tájban tömegesen elhagyják a biztonságos tranzit zónájukat és fegyelmezett menetbe felzárkózva útra kelnek. Pedig ez történt. Szinte varázsütésre, egyszerre  álltak fel, bizonyára volt, aki titokban megszervezte a demonstratív, ám békés   kivonulást. A pályaudvaron a nemzetközi vonatok leállítása óta csökkentett létszámú rendőrség is csak később ocsúdott fel és a Rákóczi úton, a Blaha Lujza tér közelében érte utol egy kisbuszuk a menetet. A péntek délutáni fővárosi csúcsforgalomban - mint kés a vajban – vonultak át a városon, az autók félreálltak és a kánikulában izzadók  - látva az elcsigázott, mindenre elszánt embereket – ezúttal nem igen „anyáztak”.

A menettel kezdettől fogva együtt haladt fotóriporterünk, Bebes Mátyás, aki egy idő után - látva a menekültek és az őket biztosító rendőrök közötti kommunikáció nehézségeit, a fényképezés mellett önkéntes segítővé is vált: a rendőrök és a menet angolul beszélő vezetője között a közvetítő szerepét vállalta, így első kézből tudhatjuk: a menekültek mindenre elszántak, hogy elhagyják hazánkat. Nem tudták megállítani őket az úton keresztbe fordított rendőrautók, és nem szállnak fel semmilyen járműre sem. A bicskei vasútállomáson történtek miatt nem bíznak a magyar hatóságok intézkedéseiben. Délután három körül a menet már túljutott az Erzsébet hídon és a Hegyalja úton, az építkezés miatt feltúrt Budaörsi úton, és kiértek az M7-M1 többsávos autópálya bevezető szakaszára. A menet a leálló sávban haladt, rendőri biztosítással. Ennek ellenére iszonyú torlódás alakult ki a fővárosból kivezető útvonalon. A Balaton hétvégi csúcsforgalmat azonban alapvetően nem a menekültek vonulása, hanem a sokak által indokolatlannak vélt, időnkénti teljes sávlezárások okozták.

A több ezer autóban utazó emberek azonban mégsem dudáltak és nem voltak türelmetlenek. Szabadon hagyták a leálló sávot, ahol azok haladhattak, akik segítséget nyújtottak: ételt, italt, ruhát és főként különböző szállító eszközöket vittek a menetben gyaloglóknak. Használt babakocsik, biciklik, kiskocsik, gurulós bevásárló kocsik érkeztek, autók csomagtartójából ruhákat, takarókat, pelenkákat raktak ki a civil önkéntesek a sztráda mellé. Két-három kilométerenként vizes palackokat helyeztek el és a Migration Aid címére sokan ételrendeléssel segítettek. A szemét eltakarítását is megszervezték, önkéntesek gyűjtötték össze az út mentén elszórt műanyag vizes palackokat. Hat óra felé már az M7-M1-es autópálya elágazásánál tartottak, ahol a rendőrség ismét megpróbálta leterelni a pályáról a menetet, de nem sikerült.

Fotós kollégánkat csak több órás araszolás után sikerült a Déli pálya-udvartól  a 19. kilométernél utolérni. A gyaloglók ekkor már időnként megpihentek, hiszen legalább 35 kilométer tudhattak maguk mögött. Előttük azonban ennek a távolságnak a többszöröse volt még. És sem ők, sem a rendőrök nem tudták, hol fogják az éjszakát tölteni!

Közben a keleti pályaudvar nem ürült ki teljesen, több százan ott maradtak  még, talán a továbbutazás lehetőségében bízva. A békésen üldögélő menekültekbe azonban délután sikerült a magyar-román futballmeccsre érkező futballhuligánoknak belekötni. Most először volt verekedés a pályaudvaron.

Bicskén pedig már pattanásig feszült a helyzet: a vonatot elhagyni nem akaró migránsok közül több férfi még öngyilkosság elkövetésével is fenyegetőzött, ha táborba akarják őket szállítani, és nem utazhatnak tovább. Ételt és italt nem fogadtak el a rendőrségtől. A kritikus helyzetben a bicskei vasútállomásról a sajtót is eltávolították. Valószínűleg az izgalomtól egy férfi szívrohamot kapott , és bár a mentők mindent megtettek érte  -  meghalt.