Száz magyarból csak egy elégedett a gazdasági helyzettel

A Tárki szerdai közleményéből kiderül, hogy a megkérdezettek 16 százaléka közepesnek ítélte saját és az ország gazdasági helyzetét, miközben alig akad olyan - száz magyarból csupán egy - aki elégedett lenne mind a saját, mind pedig az ország helyzetével.

Azok között, akik máshogyan látják az ország és saját maguk gazdasági helyzetét, jóval többen vannak olyanok, akik a sajátjukat jobbnak ítélik meg, mint az országét: a válaszadók majdnem egyharmada véli úgy, hogy kedvezőbb a helyzete az országéhoz képest.

A két legnépesebb csoportot összehasonlítva kiderül, hogy azok között, akik az országhoz képest jobb helyzetben érzik magukat, átlagon felüli a vállalkozók, a tanulók valamint a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, míg a legpesszimistább csoportban a munkanélküliek és az általános iskolát végzettek koncentrációja figyelhető meg.

A Tárki felméréséből kiderül az is, hogy a magyarok fele számít az ország további gazdasági gyengülésére és majdnem ennyien látják negatívan saját jövőjüket is, míg csupán százból kilencen bíznak a saját, és kicsit többen, tizennégyen az ország helyzetének javulásában.

A jelenlegi állapothoz hasonlóan, a tendenciákat tekintve is, a legtöbben - tízből heten - hasonló folyamatokra számítanak mind az ország gazdasága, mind pedig a saját anyagi helyzetük alakulását tekintve. Ezen belül minden negyedik magyar mindkét szempontból negatív fejleményeket vár, azaz továbbra is "együtt sírnak" az országgal, míg közel minden harmadik szerint sem az ország, sem saját helyzetük nem változik.

A bizakodók aránya a legkisebb a csoportban, százból mindössze öten gondolják úgy, hogy a magyar gazdaság szárnyra kap és vele együtt saját anyagi helyzetük is javul. Százból tizenöten viszont úgy vélik, hogy az elkövetkezendő egy évben "lemaradnak a jóról", azaz relatíve romlik a helyzetük. Ugyancsak a megkérdezettek 15 százaléka gondolja azt, hogy bár az ország helyzete romlik, ők ezt "túlélik", és pozitívan zárják az évet.

A három legnépesebb csoportot vizsgálva kitűnik, hogy a vesztes "együtt sírunk" továbbra is a munkanélküliekre és az általános iskolát végzettekre jellemző az átlagosnál nagyobb arányban, miközben a vállalkozók, az alkalmazottak, a főiskolát, valamint a szakközépiskolát végzettek bíznak leginkább a saját túlélésükben. A nyugdíjasok és a szakmunkásképzőt végzettek pedig felülreprezentáltak azok között, akik úgy érzik, hogy "lemaradnak a jóról", azaz míg az ország valamilyen pozitív változás elé néz, ők maguk lejjebb fognak csúszni.