A cukorbetegek állítják: az életükre törnek

 Ezért, valamint a gyógyszerkassza egyre szűkülő keretei miatt döntöttek úgy a törvényhozók, hogy a betegeknek nagyobb felelősséget kell vállalniuk gyógyulásuk érdekében.

Aki erre nem hajlandó, kizárhatja magát a támogatottak köréből. De mi történik azokkal, akik minden igyekezetük ellenére elvesztik az 50 százalékos támogatáshoz, az ingyenes inzulinhoz jutás jogát? Ádám Jánosné veszprémi olvasónk számára szó szerint életbevágó a kérdés. – Döbbenten olvastam az újságban, hogy az új egészségügyi törvény szerint felével is csökkenthetik vagy teljesen megvonhatják a gyógyszertámogatást. Több mint tizenkét éve szenvedek kettes típusú, szerzett cukorbetegségben, 50 százalékos támogatással kapom a gyógyszereket, összesen 16 féle gyógyszert szedek. Szigorúan betartom a diétát, napi 1600 kalóriánál többet nem fogyasztok, naponta mérem a cukorszintemet, mégsem megy lejjebb a cukrom! Folyamatosan diétázom, 62 kiló vagyok a 174 centiméteres testmagasságomhoz, mégis szükségem van a gyógyszerekre.

Amit így is alig tudok megvenni! Férjemmel kettőnknek nincs 200 ezer forint a nyugdíjunk, ebből havonta legalább 30 ezer forintot költök tesztcsíkra, gyógyszerekre. Így aztán könnyen diétázom, mert a közüzemi számlák kifizetése után élelemre alig marad pénzünk. Miből vegyem meg az állapotomat segítő, drága zöldségeket, gyümölcsöket? Örülünk, ha kenyérre és vízre futja, örökös aggódásról a holnap miatt, a fillérek számolgatásáról szól az életünk. Mondja az orvos, hogy ne stresszeljem magam, mert árt az állapotomnak, a sokéves megpróbáltatás hatására pánikbetegségem is lett, gyakran kell segítséget hívni – meséli kórtörténetét Amália, egyre szaporázva a szavakat. A keze is remegni kezd, ezért próbálom a beszélgetés menetét kicsit más vágányra terelni, nem sejtve, hogy a gyerekeiről érdeklődve olajat öntök a tűzre.

– A legszörnyűbb, hogy a 41 éves, két kisgyermeket nevelő fiam is súlyos cukorbeteg. Húszéves korában, egy influenzából eredő hasnyálmirigy- gyulladás következtében szinte teljesen leállt az inzulintermelése, ezért az analóg inzulin nélkül, amit eddig 100 százalékos támogatással kapott, nem tud létezni. Naponta négyszer szúrja magát, igyekszik diétázni, de valahogy nem tud lefogyni... Ráadásul az idén mindketten – a menyem is – munkanélküliek lettek. Mi lesz vele, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy a súlya miatt megvonják tőle a 100 ezer forintos támogatást? Akkor biztosan nem tudja megvenni a létfontosságú gyógyszert! – aggódik szó szerint reszketve Amália, miközben papírokat tesz elém. Írt ő már Lázár Jánosnak, Kubatov Gábornak – ugyan, tegyenek már valamit! Életmentő segítség helyett mindössze egyetlen, protokollválaszokkal teli levelet kapott.

– Megkértem személyesen Navracsics Tibor miniszterelnök- helyettes urat is – gyakran találkozunk, a szülei itt laknak a közelünkben –, tegyenek már valamit, hogy betegen, idősen is nyugodtan, emberhez méltón élhessünk. Mindig nagyon kedvesen, türelmesen végighallgat, legutóbb vigasztalón megsimogatta a vállamat, mondván: higgyem el, nemsokára jobb lesz... Negyven évig, az átkosban is ezzel hitegettek bennünket! Mondtam is neki, persze, önöknek, politikusoknak jobb lett, mert van négy-öt jól fizető állásuk. A rendszerváltás óta eltelt húsz évben is egyre nehezebben élünk, pedig becsülettel, tisztességgel dolgoztuk végig az életünket. Jogunk van a tisztességes nyugdíjhoz, az emberhez méltó öregkorhoz – véli Amália, majd megtudom, hogy panaszát megírta az emberi jogok biztosának.

– Én már nem hiszek senkinek, rajtunk már senki nem segít, 60 éves vagyok, oda az életünk! De legjobban az aggaszt, hogy mi lesz a gyerekemmel, hogyan neveli fel az unokáimat? Állami gondozásba veszik a gyerekeket, mert a szülők munkanélküliek, lassan hajléktalanok lesznek? Az unokáimból meg árvát csinálnak, mert a fiam nem tudja megvenni az életmentő inzulint? Nyilvánvaló, hogy a halálunkat akarják – mert ezzel a törvénnyel szó szerint az életünkre törnek! A törvény bevezetése miatt több civil szervezet és magánszemély – köztük Ádám Jánosné – fordult jogorvoslatért az alapvető jogok biztosához. Dr. Szabó Máté válaszlevelét a több mint hatoldalas indoklással Ádám Jánosné közvetlenül a cikk megjelenése előtt kapta kézhez. A levélből kiderült, hogy az ombudsman ez év június 28-án kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál a vonatkozó jogszabály egyes rendelkezéseinek alkotmányossági felülvizsgálatát, amit Szabó Máté négy pontban foglalt öszsze. Az alkotmánybíróságnak hatásköre van alkotmányellenesség esetén a jogszabály megsemmisítésére. Ádám Jánosné és családja, valamint 800 ezer sorstársa már csak az Alkotmánybíróság humánus döntésében reménykedhet.

Akár meg is vonhatják a támogatást


Ádám Jánosnénak Magyarországon 6–800 ezer sorstársa van. A szakemberek szerint 30–40 százalékuk nem vállal kellő felelősséget állapotuk javítása érdekében, nem tartja be az orvos által ajánlott táplálkozásra és életvitelre vonatkozó – diéta, napi sportolás, testmozgás – utasításokat. Az új egészségügyi törvény a betegegyüttműködés fogalmának bevezetésével alapozta meg a költségtérítés 50 százalékos csökkentését, bizonyos esetekben pedig annak teljes megvonását, ami az analóg inzulin térítésére vonatkozik. A modern, analóg inzulint csak akkor kaphatják meg 100 százalékos támogatással a betegek, ha laborlelettel tudják igazolni, hogy a vércukorszintjük megfelel az elvárt értéknek, vagy egy éven belül állapotuk oly mértékig romlik, hogy súlyos, külső segítséget kiváltó állapotba kerültek. A törvény a 18 év alatti betegeket nem érinti.