Tavaszi ébredés

A XIX. századi népszokás, a zöldágazás vagy hajliliomozás a tavaszi megújulást jelképezi. A népi játékban ezúttal a háromévestől a huszonévesig több mint húsz fiatal lány vett részt. Ezúttal szerencséjük volt az időjárással, de a különleges játék soha nem maradhatott el, lehetett akármilyen rossz idő is. 

A lányok végigénekelték a falu főutcáját, egymást kézen fogva bújtak át az első pár által tartott virágos ágas kapu alatt, hogy köszöntsék az újraéledést, a tavaszi ébredést. Az ünneplőruhás zöldágazók közé álló kicsik, iskolások, óvodások hamarosan viszik majd tovább hagyományt. 

A dalok tréfás szövegében a régi szokás szerint a falu cipészét is emlegetik a hajliliomozók, suszter ugyan már nincs Petenden, de az egykori varga emlékét még mindig őrzik. 

A faluba erre a napra sokan kifejezetten ezért a programért érkeznek, de a szülőkhöz hazatérő elszármazottak is az utcán állva várják a hajliliomozókat. 

Bosszantó azonban, hogy a főutcán végighaladó lányokat türelmetlenül kerülgetik az autósok, moto- rosok, ahelyett, hogy legalább az ünnepen megállnának néhány percre és figyelmükkel tüntetnék ki a résztvevőket.

A zöldágazást követő tókerti közös mulatság és esti bál ugyan már évek óta elmarad, a lányok azonban idén is a templomban fejezték be a hajliliomozást, ahol az oltár elé letéve a zöld, virágzó ágakat, hálát adtak Istennek a megújulásért, a tavasz beköszöntéséért. 

Isten házában Illés Sándor plébános köszöntötte őket, méltányolva, hogy őrzik a hagyományt, a polgármester pedig arra kérte valamennyiüket, hogy ne is szakítsák meg az országban egyedülálló népszokást.