Biztonságos közlekedés: nem lehet elég korán kezdeni

Pontban kilenckor léptem be az óvoda kapuján, meg is örültem, hiszen ritkán adatik meg, hogy kapásból öten futnak az üdvözlésemre. Na jó, valójában azért történt így, mert a gyerkőcök nem rám számítottak. Még mielőtt azonban a csillogó tekintetek lehervadtak volna, ismét kinyílt az ajtó, mi pedig szembe találtuk magunkat a rend őreinek három képviselőjével. Hirtelen nehéz lett volna megmondani, melyikünk volt jobban megszeppenve, de néhány perc után (már megint) beigazolódott: néha az ember jobbat kap, mint, amit vár. Az óvó nénik szélsebes közreműködésével az emberpalánták párnákat, jómagam pedig egy kis széket kaptam a fenekem alá, majd kezdetét vette a program. Linczmayer Tímea címzetes rendőr őrnagy barátságosan próbálta ráhangolni a gyerekeket a tanulásra, többek között mindenkit kikérdezett arról, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Rendőr, autószerelő, űrhajós...hogy csak néhányat említsek. Bevallom egy pillanatra elkalandoztam, merthogy a; ha tőlem is megkérdezte volna, valószínűleg kapásból azt felelem, hogy gyerek, és mert b; ezért jó kicsikkel beszélgetni, mert gyűjtögethetem a lehetséges alternatívákat. Elvégre sosem tudhatjuk, mit hoz az élet, nem igaz?

Fotó: Perei Dóra

A bemelegítés után Tímea rákérdezett arra is, mivel járnak a gyerekek oviba, miért fontos, hogy az autóban mindig be legyünk kötve, illetve, hogyan kelhetünk át biztonságosan az úton. Számomra ekkor következett a mai nap legfontosabb tanulsága: sose becsüljük le a kölyköket! Az még csak hagyján, hogy egy ránézésre négy-öt éves gyerek már tudja, miért kell használni a biztonsági övet, de ha még azelőtt felismeri a közlekedési táblát, hogy a rendőr felmutatta volna, pedig te még akkor is kérnél egy kis gondolkodási időt...nos, ez rájuk nézve egyszerűen zseniális, ránk felnőttekre viszont finoman szólva megalázó. Együttműködésükért a srácok (sőt én is) világító karkötőt kaptak ajándékba,"Közlekedj biztonságosan!" felirattal.

A biztonságos közlekedés elsajátítását nem lehet elég korán kezdeni, a program célja pedig egyúttal az, hogy később, ha felnőnek, segítőt lássanak a rendőrökben, és ne olyan valakit, akitől félniük kell.

A továbbiakban megláthattuk, hogyan készül a tenyérlenyomat, sőt, a lurkók megkapták a saját névre szóló lenyomatukat is. Zsarus program nem létezhet igazi rendőrautó nélkül, a kicsik legnagyobb örömére pedig be is szállhattak, sőt, a szirénát is bekapcsolhatták. Ami engem illett, feltétlenül meg kellett tudnom, belülről vajon mennyiben hasonlít ez a jármű a bűnügyi sorozatok autóihoz. Azt kell mondjam: teljesen.