Fotótárlat a Vaszary Galériában

A kiállítás rendezője, mint címadó, bizonyára olyasmit akart érzékeltetni a szokatlan címmel, hogy ha nyitott szemmel és szívvel járunk Isten teremtett világában, akkor lépten-nyomon akaratlanul is belénk ivódnak a táj folyamatosan változó, színekben-fényekben pompázó átmenetei. S van, aki mint a tihanyi perjel is ezeket a soha ugyanúgy meg nem ismétlődő látvány-képeket önkéntelenül rögzíti is, nemcsak emlékezetében, hanem fényképezőgépével is.

A mostani tárlaton tihanyi szobájának ablakából készített, illetve hegyet-vizet járó útjain született, illetve még a hetvenes-nyolcvanas években rögzített életképekből, természetfotókból összeállított fotóválogatás köszönti a látogatót.

Állandóság és változás. Úgy tűnik, hogy mindig ugyanazt fotózom, aztán újra és újra rácsodálkozom, hogy mégis minden más vallott a különleges, benső hangulatokat is megidéző kiállítás képeiről maga az alkotó a megnyitón. Méltatásában P. Baracskai Erika, az apátság munkatársa, mentálhigiénés szakember utánozhatatlannak nevezte azt a sajátos látásmódot, képi megfogalmazást, amelyet sugallnak a perjel fotói. Minden műalkotás kifejez valamit, ami más, mint amit szavakkal elmondhatnánk. A művészet nyelvén közvetíti felénk az élet varázslatos szépségét, az örök emberi érzéseket és küzdelmeket, mutatott rá. Olyan korban élünk, amikor nap mint nap elveszítjük reményeinket, miközben mindig várnak tőlünk valamit. De a természet halhatatlan pillanatai a felkelő Nap fényessége, színpompája, a víz fodrainak megcsillanása, a hegyek méltóságteljes látványa képesek hittel, lelkesedéssel feltölteni minket, mondta, s Richárd atya fotói is így hatnak ránk.

A megnyitón Bóka István polgármester 73. születésnapja alkalmából köszöntötte az alkotót, aki mintául szolgál környezetének, példaértékű, ahogy megújította az apátságot illetve környezetét és Tihanyt szellemi, kulturális központtá tette. A megnyitó részeként bemutatták az Amikor felkel a nap Így látom Tihanyt címmel nemrég megjelent fotóalbumot, amely, mint Kratochwill Mimi művészettörténész, a kiadvány szerkesztője elmondta: a bibliai Dániel könyve (3./23.) alapján tulajdonképpen a természet, a táj, az élővilág és az emberi épített örökség dicsérete, hálaadás a Végtelen Istennek.