Újraértelmezett művészi hagyomány

A tóparti városba a háromszéki Lakóca alkotócsoport kilenc művésze hozta el műveit. Bati János, az intézmény igazgatója köszöntőjében elmondta, a kiállítás a megyei önkormányzat felkérésére rendezték meg. Hozzátette, az alkotócsoport egy közel 1800 méter magas hegycsúcsról kölcsönözte nevét.

Gaál József Munkácsy-díjas képzőművész gondolatait Vörösmarty Éva, a Veszprém Megyei Értéktár Bizottság elnöke olvasta fel. A megnyitóban elhangzott, az alkotócsoport valamennyi művésze a saját útját járja, ugyanakkor összeköti őket, hogy újraértelmezik a régió művészeti és népi hagyományát. Éltes Barna korhadó deszkákból, gerendacsonkokból készített antropomorf tárgykollázsai a népi építészetből táplálkoznak. Hosszú Zoltán fából készített, absztrakt elemeket megjelenítő szobrai, plasztikái energiát sugároznak. Madaras Péter szobrai költői kisugárzású plasztikák, amelyeket titok leng körbe.

Bati János és Éltes Barna a kiállításmegnyitón. A tárlaton kilenc erdélyi képzőművész mutatkozik be Fotó: Penovác Károly

Horváth Levente mágikus realizmust sugárzó festményein az ember által befolyásolt természet, valamint az emberi építmények és természeti táj viszonya jelenik meg. Nicu Barb absztrakt festményei lírai vonzású művek, míg Sipos Gaudi Tünde grafikáin fehér lapon fekete formák jelennek meg, az ábrázolásukkal a tárgyi világtól az elvont jel felé halad. Szekeres Bernadette varrott, applikált képein ősi jelekkel idéz meg archaikus ábrázolásokat. Szente-Szabó Ákos sejtelmes képi világú festményei a szimbolizmushoz közelítik alkotásait, a homályban sejtelmessé váló titokzatos figurák jelenlétével az elvágyódás gondolata uralkodik képein. Dobolyi Tamás talányos jeleneteket és stilizált figurákat ábrázoló grafikáiban allegorikus hagyomány él tovább.

A megnyitón közreműködött Ihász Irén zongoraművész és növendéke, Bokros Bálint. A tárlat július 3-ig látható.