Hagyománnyá váló mesterség

Kovács István, a honismereti és városszépítő kör elnöke, Balatonalmádi helytörténeti kutatója tartott érdekes és mindent felülmúló, a balatonalmádi kőfejtésről és kőfaragásról szóló, vetítéssel egybekötött előadást. Elmondta, hogy Balatonalmádiban hagyománya van a kőfejtésnek és a kőfaragásnak.

Az almádi vöröskő puha, könynyen megmunkálható, és csodálatos dolgokat lehet készíteni belőle. Ehhez a kőzethez kapcsolódóan alakult ki egy foglalkozás, a kőfejtés és kőfaragás.

Nagyon sok tárgyi emlék maradt ránk. Valószínű, hogy már római kori faragványokkal is büszkélkedhet Almádi. Már 1801-ben a Káptalanfüredi Köcsi-tavi bányában fejtették ezt a ritkaságszámba menő vörös homokkövet.

A résztvevők egy csoportja. Érdekes adatokat tudhattak meg Fotó: Hegyi Ilona

A Lomb, majd Batthyány utcában volt az almádi vöröskőbányászat központja. Első írásos emlékeit XIII. századi oklevelekben találták meg, de a régészeti leletek azt is elárulják, hogy a vörös homokkövet már a rómaiak is szívesen megfaragták. Az itteni középkori kőfaragó-kultúra kialakításában a falusiak mellett olasz mesterek is szerepet játszottak. Apáról fiúra szállt a kőfaragás szeretete. Hozzáértésüket, szépérzéküket ma is számtalan alkotás őrzi. A legszebb talán az első világháborús emlékkereszt, melyet 1923-ban állítottak fel a Szent Ignác-templom előtt. 1979-ben a műút korszerűsítése miatt áthelyezték a temetőbe.

Jelenleg a vöröskőből készült alkotás Vörösberényben a Veszprémi út mellet, a Mandulásnál található. A keresztet az első világháború áldozatainak emlékére emelték. A talapzatra vésett felirat tanúsága szerint a kereszt Toscani Lajos és Kázmér almádi kőfaragó munkája.

Hegyi Ilona