Helyi értékőrzés összefogással

Az öreg padlásokról előkerültek a hímzett falvédők és polcszélek, a megstoppolt konyharuha, a dió- és húsdaráló, a gránittányér, a mosószappan, a vizespad, a lavór, a horgolt függönyök, a monogramos törlőruhák, a kender- vagy lenvászon szőttesek, a stoppolófa, és sok egyéb használati tárgy, melyek egy életforma kordokumentumai. Felföldi Andrea programszervező megnyitójában elmondta, 1950-ben a településen 1770 ember élt, a családok több mint fele egyszobás lakásban, melyek 60 %-ában volt vízvezeték, 40 %-ában villany. Petróleumlámpa mellett születtek a hímzések, mert a háziasszony otthonosságot, melegséget, szépséget akart teremteni maga körül. A kézimunkák a gondolkodásuk, ízlésük, igényességük, ügyességük hírvivői.

– A mottónk a helyi értékőrzés, többszörösen is, mert a falubeliek behozott emlékeit mutatjuk be. Az anyag jelentős részét falvédők képezik, eredeti környezetben bemutatva. A falvédők használata a zárt tüzelésű tűzhelyek elterjedésével kezdődött, amikor a konyha falát már nem festette feketére a korom, a meszelt falakat érdemes volt falvédőkkel védeni, a polcokat polcszélekkel díszíteni, az ablakra függönyt tenni. A falvédő nemcsak divat volt, hanem a modernebb élet lehetősége.

A hímzések témája lehetett vallási, életszentenciákat közlő, operett- vagy slágerrészletet idéző, szerelemre, vagy a férfi és a nő családban betöltött szerepére utaló, vagy – mint a mi gyűjteményünkben megjelenő – erdei- és mesevilágot idéző. A hímzést az iskolában tanították a lányoknak, egyik kis keresztszemes képünk ilyen iskolai munka, tudásukat anyjuk mellett tökéletesítették. A kiállításunk emberközpontú, mert azokról az emberekről szól, akik ezeket a tárgyakat, eszközöket készítették és használták, mondta. Az ünnepi megnyitón a helyi nyugdíjas klub vendégül látta az ugodi nyugdíjas klub tagjait. A közös nézegetés közben az idős emberek felelevenítették gyermekkorukat, az egykori falusi élet szokásait, megtudtuk, mi is az a ceglédi kanna, miért jobb a rizst húslével felengedni és hogy a régi ízekhez hozzátartozott a hajdani sparhelt.

A délután érdekes színfoltja volt, amikor egy helybeli lakos Felföldi Andreának ajándékozott egy gasztronómiai könyvecskét, melyet Kovács Márk bencés szerzetes – aki 1850-től lelkiatya volt a faluban – írt a bakonybéli gasztronómiáról. Megtudhattuk belőle, milyen a zsiradék jó kezelése és a jó magyar káboszta (Bakonybélben így ejtik a káposztát) főlve. A kiállítás ősz végéig látható, a padláson viszont még sok helyi kincs van, ezért a bemutatót jövőre ezekkel frissíteni fogják. Az összejövetelen a vendéglátók helyi specialitással, gombás bakonyi tokánnyal kínálták ugodi vendégeiket.